„Lázár János bejelentése után a magyar sajtóban megindult a találgatás, hogy melyik minisztériumi háttérintézményt melyik politikai lobbicsoport veszi majd a védelmébe, és hogyan hatnak majd a kormányzaton belüli érdekcsoportok harcára a tervezett, radikális lépések. A hírek szerint Lázárnak április 15-ig már konkrét átalakítási javaslatot kell letennie a miniszterelnök asztalára, július elejétől pedig életbe is lép az új rendszer. Azaz addig végbe kell mennie az első, nagyobb arányú létszámcsökkentésnek, mégpedig úgy, hogy a felszámolásra ítélt intézmények feladatait továbbra is elvégzik.
Egy Kormányinfón Lázár János szó szerint a következőt jelentette ki: »Egy intézmény megszűnése nem jelenti a feladat ellátatlanul maradását.« Felmerül a kérdés: nem lesz ebből az, hogy bizonyos munkákat kiszerveznek, és ugyanazok az emberek ugyanazt a feladatot végzik majd, mint addig, csak más típusú munkavállalóként? Nem irigylem Lázárt azért, amit végre kell hajtania. Az általa megoldandó képlet hasonlít a kör négyszögesítésének problémájára, amit prózaibban kifejezve úgy fogalmazhatunk meg: hogyan lehet jóllakatni a kecskét úgy, hogy a káposzta is megmaradjon? (...)
Az állami és önkormányzati apparátus fogyókúrájával (amennyiben erre tényleg sor kerül) az Orbán-kormány kicsit a saját bázisát is szűkíti. Az állami szervektől és az önkormányzatoktól elbocsátott emberek kisebb része talál majd állást a magánszférában, jelentős csoportok ismerkednek meg a létbizonytalansággal. Az ilyen emberek úgy gondolhatják: »mindeddig, már a munkám miatt is, lojális voltam, a Fideszre szavaztam, most, hogy lapátra tettek, az ellenzék táborát gyarapítom«.
A közszférában végrehajtott jelentős létszámcsökkentés kockázatát akkor vállalhatja az Orbán-kormány, ha úgy ítéli meg: politikai támogatottsága lehetővé teszi a lépés végrehajtását, és a gazdaság jelentős fejlődés előtt áll, vagyis a magánszektor képes lesz felszívni az elbocsátottak jelentős részét. Tény, hogy ha a kormányzati szektor racionalizálását sikerül végrehajtani, az lendületet adhat a gazdaságnak, vagyis a tét nem csekély. Feltéve persze még egyszer azt, hogy Lázár szavait tettek követik.”