Bár Orbán eddig ódzkodott attól, hogy lekunbélázza a teljes oktatási és egészségügyi ágazatot, főként, hogy ezeknek a szféráknak köszönhette kétharmados győzelmét. Most ezen is túlesett.
„Bár Orbán eddig ódzkodott attól, hogy lekunbélázza a teljes oktatási és egészségügyi ágazatot, főként, hogy ezeknek a szféráknak köszönhette kétharmados győzelmét. Most ezen is túlesett, az ellene demonstrálókat némileg kusza hasonlattal egy olyan pislákoló növényként jellemezte, amelyik gazdaállat híján nem jut infúziós segélyszállítmányhoz, ezért gyökerei elszáradnak a magyar anyaföldben...
Mit lehet ehhez hozzátenni? Legföljebb annyit, hogy tényleg nehéz lehet épen megúszni a megannyi irányváltást, kacskaringót. Orbánnak nemcsak a ’89-es PetőFIDESZ-t vagy az ellenzéki ígéreteit kell rendre megtagadnia, de korábbi kormányzását is, amelynek ha nem is a kármáni nemzet csinosodása-formában vagy Széchenyi programjához mérhetően, de legalább a Wermer Andráshoz köthető marketingmódon volt pozitív üzenete. A habonyizmus ennek tagadása: csupa keserűség, vicsorgás, utálkozás. S vajon az áldozatkészségről és bátorságról szőtt nemzeti önképnek mennyire felel meg, hogy ennek célpontjai soha vissza nem ütő bürokraták, illetve elesett menedékkérők, az más kérdés.
Ami nem kérdés, hogy a nagyszabású Európa-mentő terv humbug, amely semmiféle megoldáshoz nem visz közelebb. Mert a probléma Orbán Viktortól függetlenül létezik, valóban átrendeződik a világ, a demográfiai változások évtizedek óta ismertek, és már akkor is kihívást jelentettek, amikor a főellenség még a vizitdíj volt vagy a rezsi. Léteztek azonban olyanok is, többnyire kielégületlen értelmiségiek, akik megkíséreltek válaszokat keresni, és most az Unió politikusainak egy része is kétségbeesetten keresi a megoldást. Ami nyilvánvalóan nem az, hogy keresztül-kasul szögesdrótozzuk a földrészt, és hergeljük a mindentől megszeppent nyárspolgárokat. Ez csupán kisstílű és nevetséges. A kérdés pedig az, egyetlen kalimpáló ember jellemezhető így vagy egy egész ország. Hogy a világ bajaiért felelősséget érző, másokkal együttműködni képes, nyitott szellemű nép leszünk-e, avagy bezárkózó, kivagyi, önsorsrontó bagázs. Brüsszel vagy Pusztaszer. Nagyjából így.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Az Euractiv Magyarországra pusztán technikai akadályként tekint.
A paksi bővítés lehet az apropó.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Kíméletlenül őszinte volt az építési és közlekedési miniszter.
A Mészáros Lőrinc részvényeivel bennfentes kereskedő tőzsdespekuláns ma „közönséges bűnözőnek” nevezte Orbán Viktort.
Vitályos Eszter arról is beszélt, hogy az ünnepek után újabb kormányzati támogatások érkeznek.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
