Valami bűzlik a Pokol Konyhájában

„Bár elhatároztam, hogy nem fogom összehasonlítani az előző szezonnal, mégis akarva-akaratlanul szembetűnik néhány (pozitív és negatív) tényező ezzel kapcsolatban. A sötét, komor, noiros hangulat ugyanúgy működik, az akciójelenetek jól megkoreografáltak, a színészek változatlanul remekelnek (erre később visszatérek), viszont a történetvezetés hagyhat némi kívánnivalót maga után. Míg az első évadban egy fő szálat követtünk végig, most két vonalat is kapunk, ami egy darabig működik, csak a vége felé kezd összekuszálódni és itt-ott összecsapottnak tűnik. Alapból nincs gondom a ninjákkal, de egy idő után bármennyire is nőtt a veszély, egyre súlytalanabbnak tűnt a jelenlétük. Az elején túlmisztifikálták az ő történetüket, a végére meg szinte csak kötelező jelleggel tűntek fel, mert kellettek a csattanóhoz. Kár érte, ezt a részt jobban is kezelhették volna a rendezők. No, de mi a helyzet szereplők terén?!

Ismét kiderült, hogy Charlie Cox jó választás volt a főszerepre, küszködése saját démonaival a jog és a vallás oldalán valószerű és emberivé teszi, ebben kiváló partner Elden Henson (Foggy Nelson) és Deborah Ann Woll (Karen Page), aki sokat fejlődött a korábbiakhoz képest. Az igazi meglepetést azonban a két frissen debütált karakter okozta. Elodie Yung (Elektra) egy ízig-vérig femme fatale, vonzó, hidegvérű, tökéletes párja Daredevilnek. Kettejük kémiája átütő erővel működik, nélkülözve minden felesleges sallangot, amiért igazán hálásak lehetünk. Mégis, aki számomra elvitte az egész sorozatot és ha hívő lennék, imába foglalnám a nevét: Jon Bernthal, azaz a Megtorló. Atyavilág, Jézus szíve, meg a hét szentség, leírhatatlan amit ez az ember művelt a képernyőn!”