Hermész
Régóta kísért a gondolat, hogy egyre kevesebb olyan embert látok, aki valamilyen. Aki határozott karakterrel bír.
Nem is olyan könnyű bort választani egy nehéz nap végén, ha egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy a borainak jelentős része nem áll rendelkezésére.
„Egy hete költözködésben vagyok, dobozolás, cipekedés, logisztika tölti ki az estéimet. Nem feltétlenül ezekben vagyok a legerősebb, de most ezt kellett megoldani. Mire a végére értem, sajnos arra is rájöttem, hogy a boraim (pár palack kivételével) egész máshova kerültek; szerencsére a velem maradtak között is találtam némi jutalomfélét: Hetényiék 2013-as kadarkája mozgatta meg egyből a fantáziámat.
A borokkal való barátkozásom kezdetén nem igazán tudtam a kadarkával mit kezdeni, sokkal vékonyabb volt, mint az akkori ízlésemnek megfelelő borok, nehezen tudtam a fajtát bárhova is besorolni. Mondtam is Gyuri bácsinak a vinotékában, hogy nem igazán az én fajtám a kadarka. Ő meg csak somolygott a bajsza alatt, majd egy következő alkalommal, amikor a választásban segítséget kértem, egy Vesztergombi Remete kadarkát nyomott a markomba, úgy emlékszem, egy 2003-ast.”