„Hóman Bálint nem érdemel szobrot, főleg nem közpénzből. S nem csak azért nem érdemel, ahogyan a szemforgató miniszterelnöki magyarázat szól, mert megszállókkal működött együtt. Azért sem, mert fajvédő törvények megalkotásában vállalt kezdeményező szerepet és erre nincsen mentség.Persze, az is igaz: Hóman közéleti szerepe éppúgy nem fekete-fehér, mint nyomorult huszadik századi történelmünk legtöbb figurájának. Csakhogy ezzel a teherrel nekünk, magyaroknak kell megküzdenünk. A külső beavatkozás nem segíti a küzdelmes dialógust, hanem éppenséggel lehetetlenné teszi azt. Az emlékezetpolitika, a múlt feldolgozása minden nemzet intim szférája: nem tűr beavatkozást.”