Egyik oldalról érvelhetünk amellett, hogy a népvándorlás elgyengíti, és legyőzi Európát, másik oldalról viszont, hogy megerősíti, mert a terrorizmussal szemben egységesíti a külpolitikáját.
„A központi fejlett térségek nem érezték a probléma súlyát, ahogy például mi sem éreztük az erdélyi magyarok gondját addig, amíg nálunk épp ők töltötték fel az egészségügyi intézményeinket. Végül is azonban a rendszer felszedte volna a saját sínjeit, méghozzá úgy, hogy ahhoz, hogy a központ működhessen elszívta volna a kelet-európai, a görög, a török, a spanyol a portugál stb. munkaerőt, majd a széleken társadalmi zavargások törtek volna ki.
A szélek humanitárius katasztrófa közelébe kerültek volna a filléres nyugdíjakkal, a beteg és ellátatlan idősekkel, az őket fosztogató helyi bűnözéssel.
Végezetül aztán innen indult volna el a szegények áradata, ám ezek a szegények mások lettek volna, mint az arab bevándorlók. Ők ugyanis alkoholisták, kábítószeresek, jóléthez szokott, magas fizetést elváró, alacsony munkamorálú stb. tömegek lettek volna. (Angliában is nehezen néz a társadalom szembe azzal a ténnyel, hogy a valódi gond nem a bevándorló kelet-európaiakkal van, hanem a saját, lecsúszott segélyekhez szokott munkásosztályukkal.) Alighanem azután, hogy Európa kitermelte a saját »barbár polgáraikat« a belső határok megszűnte után ezt önmagára is szabadította volna.
Ám épp ezt a forgatókönyvet írta át most a muszlim migráció. Ennek a következménye voltaképp az, hogy a centrum országokba kellő számú dolgozni akaró és tudó is érkezik. Ennek pedig nem csupán a centrum országok számára van az a jótékony hatása, hogy az olcsó és fiatal munkaerő fenntarthatóvá teszi a rendszert.
Azonban, hogy átlássuk az olcsóságukból származó további következményt, kicsit érdemes konkretizálni is, hogy mik is az arányok: egy bevándorló hajlamos dolgozni akár 3-4 euróért is, míg az EU átlagos munkaerőköltsége 25 euró.
Nagyok a különbségek, mert a magyarországi munkaerőköltség 5-6 szorosa is lehet a centrumban. Lehet tehát, hogy egy muszlim bevándorló végül is kevesebbet fog keresni Németországban, mint ha Magyarországon maradt volna, de sokkal valószínűbb, hogy többet. Viszont nem annyival többet, amennyiért a kelet-európainak érdemes lenne Nyugatra mennie.”
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ukrajna demográfiai válságának kezelése újabb migrációs hullámot indíthat el.
Ahogy csökken az EU súlya a világgazdaságban, úgy foszlanak szét a nagyívű tervek.
Lengyelország és a balti államok több uniós pénzt követelnek a védelemre, mert szerintük Európa keleti határai aránytalanul nagy terhet viselnek a kontinens biztonságában.
Az ukrajnai háború ötödik évében szűkülnek az orosz szabadság utolsó, digitális terei, miközben az olajalapú gazdaságnak pillanatnyi lélegzetvételre ad lehetőséget az iráni konfliktus. Az orosz társadalomnak nincs sok tere a vélemény- nyilvánításra, nő a kivándorlás és a csendes ellenállás.
Reméik, hogy a 90 milliárd eurós hitel és az azzal járó beruházás javíthat ezen.
Egy 1989-ben készült BBC-riport fiatalok történetein keresztül mutatta meg, milyen volt Magyarország a rendszerváltás előtti hónapokban.
A fővárost és több vidéki várost is elértek az egy időben végrehajtott fegyveres akciók.
