A menekülteket nem lehet Európa szélein letelepíteni, ők a centrumba vágynak

„A központi fejlett térségek nem érezték a probléma súlyát, ahogy például mi sem éreztük az erdélyi magyarok gondját addig, amíg nálunk épp ők töltötték fel az egészségügyi intézményeinket. Végül is azonban a rendszer felszedte volna a saját sínjeit, méghozzá úgy, hogy ahhoz, hogy a központ működhessen elszívta volna a kelet-európai, a görög, a török, a spanyol a portugál stb. munkaerőt, majd a széleken társadalmi zavargások törtek volna ki.

A szélek humanitárius katasztrófa közelébe kerültek volna a filléres nyugdíjakkal, a beteg és ellátatlan idősekkel, az őket fosztogató helyi bűnözéssel.

Végezetül aztán innen indult volna el a szegények áradata, ám ezek a szegények mások lettek volna, mint az arab bevándorlók. Ők ugyanis alkoholisták, kábítószeresek, jóléthez szokott, magas fizetést elváró, alacsony munkamorálú stb. tömegek lettek volna. (Angliában is nehezen néz a társadalom szembe azzal a ténnyel, hogy a valódi gond nem a bevándorló kelet-európaiakkal van, hanem a saját, lecsúszott segélyekhez szokott munkásosztályukkal.) Alighanem azután, hogy Európa kitermelte a saját »barbár polgáraikat« a belső határok megszűnte után ezt önmagára is szabadította volna.

Ám épp ezt a forgatókönyvet írta át most a muszlim migráció. Ennek a következménye voltaképp az, hogy a centrum országokba kellő számú dolgozni akaró és tudó is érkezik. Ennek pedig nem csupán a centrum országok számára van az a jótékony hatása, hogy az olcsó és fiatal munkaerő fenntarthatóvá teszi a rendszert.

Azonban, hogy átlássuk az olcsóságukból származó további következményt, kicsit érdemes konkretizálni is, hogy mik is az arányok: egy bevándorló hajlamos dolgozni akár 3-4 euróért is, míg az EU átlagos munkaerőköltsége 25 euró.

Nagyok a különbségek, mert a magyarországi munkaerőköltség 5-6 szorosa is lehet a centrumban. Lehet tehát, hogy egy muszlim bevándorló végül is kevesebbet fog keresni Németországban, mint ha Magyarországon maradt volna, de sokkal valószínűbb, hogy többet. Viszont nem annyival többet, amennyiért a kelet-európainak érdemes lenne Nyugatra mennie.”