Józan őrület

„A házelnök anyázós-unokázós beszédének árnyékában elhangzott egy bordarepesztően mellbevágó miniszterelnöki szónoklat is. A kormányfő-pártelnök többek között azt mondta, »az európai szellem és az ő emberei ma felszínes és másodlagos dolgokban hisznek: emberi jogokban, haladásban, nyitottságban, újfajta családokban, toleranciában. Ezek szép és kedves dolgok, de valójában másodlagosak, mert csak származékok. Igen, Európa ma hisz a másodlagos dolgokban, de nem hisz abban, ahonnan és amiből ezek a dolgok származnak. Nem hisz a kereszténységben, nem hisz a józan észben, nem hisz a katonai erényekben, és nem hisz a nemzeti büszkeségben.«

Ez azért megérdemelt volna egy árnyalattal bővebb kifejtést…

Addig még rendben volna, hogy a tolerancia és az emberi jogok a kereszténységből (is) erednek, még ha ettől nem is válnak »felszínessé«. Hisz a kereszténység meg a zsidó vallásból (is) ered, amaz még korábbi elképzelésekre megy vissza, mégsem mondható egyik sem felszínesnek. De az már végképp talány, hogy melyik katonai erényből eredhet a nyitottság és tolerancia? A nemzeti büszkeségből is inkább következik ezek ellentéte: a bezárkózás és türelmetlenség. És a különféle elsődlegesnek mondott elvek hogyan illeszthetők egymáshoz? Hogyan kapcsolható a kereszténység a katonai erényekhez inkább, mint a „felszínes” toleranciához? Ez a feladvány csak akkor oldható meg, ha végképp önmaguk ellentétébe fordítjuk a fogalmakat, és katonai erénynek nevezzük ki az ellenség szeretetét, a másik orca odatartását, és nemzeti büszkeségnek a keresztényi alázatot (...)

Nem árt emlékezni, hogy mind a nácik, mind a kommunisták a józanságra, az észre, a nemzeti (és osztály) büszkeségre, illetve a katonai erényekre hivatkozva a totális őrületet hozták el, szétzilálva és katasztrófába sodorva saját társadalmukat. A rendet pedig a kigúnyolt »felszínes« és »másodlagos« értékekre, a toleranciára, az emberi jogokra, nyitottságra alapozva állította vissza Európa.