Mihez kezd Trump Ukrajnával?
Vajon Donald Trump képes lesz-e kompromisszumos alkura rávenni Moszkvát és Kijevet? Megoszlanak az elemzői vélemények.
Függetlenül attól, hogy jelen esetben kinek van igaza, eddig a magyar kormány részéről csak azt hallhattuk, hogy Brüsszel mindenre rábólintott Paks kapcsán.
„A kormány értetlenül áll a brüsszeli lépés előtt, s bár jelenlegi kommunikációja alapján valóban úgy tűnik, mintha tényleg soha nem is lett volna szó a paksi építkezés kapcsán semmiféle versenykiírásról, ez nem így van. Sőt, a „projekt” 2009-es indulása után jó ideig szinte másról sem volt szó. A tenderkiírás lehetséges időpontját először 2012 elejére datálták – ezt nem más, mint Fellegi Tamás, a második Orbán-kormány fejlesztési minisztere közölte, majd egymást követték a hírek, hogyan is áll a versenyeztetés előkészítése. Öt lehetséges pályázóról beszéltek, s arról, hogy orosz, kínai, japán és koreai érdeklődők mellett a franciák is képesek lehetnek finanszírozni és megvalósítani az építkezést, így majd közülük győzhet az az egy, amelyik a legjobb ajánlatot teszi. A tenderkiírás persze csúszott, de még 2013 novemberében is téma volt, s majd csak december végén jelentette be a Miniszterelnökséget akkor államtitkárként vezető Lázár János a parlament gazdasági bizottságának, hogy a kormánynak az orosz állammal folytatott tárgyalásai közel kerültek a megegyezéshez. Ennek lett aztán a folyománya a 2014. januári üzletkötés.
Szó se róla, a konstrukció trükkös volt. Államközi szerződést kötöttünk Oroszországgal, arra alapozva, hogy az első négy paksi blokk felépítését lehetővé tevő 1966-os kontraktus jelen pillanatban is hatályos. A magyar álláspont szerint ilyen esetben nem kötelező nemzetközi tendert kiírni, Brüsszel szerint viszont az uniós közbeszerzési szabályokat csak akkor lehet mellőzni, ha maga a megállapodás »összhangban áll az uniós alapszerződéssel, a bizottság pedig pont ezt vitatja«.
Hogy a hazai döntéshozók pontosan milyen okok miatt határoztak a nyilvános versenyeztetés mellőzése mellett, azt alighanem még a kormányon belül is csak néhányan tudják. Így alighanem kevesen vannak azok is, akik valóban hitelesen képviselhetnék az ügyet a közvélemény előtt. Márpedig erre nagy szükség lenne, hiszen függetlenül attól, hogy jelen esetben kinek van igaza, eddig a magyar kormány részéről csak azt hallhattuk, hogy Brüsszel mindenre rábólintott Paks kapcsán.”