A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Függetlenül attól, hogy jelen esetben kinek van igaza, eddig a magyar kormány részéről csak azt hallhattuk, hogy Brüsszel mindenre rábólintott Paks kapcsán.
„A kormány értetlenül áll a brüsszeli lépés előtt, s bár jelenlegi kommunikációja alapján valóban úgy tűnik, mintha tényleg soha nem is lett volna szó a paksi építkezés kapcsán semmiféle versenykiírásról, ez nem így van. Sőt, a „projekt” 2009-es indulása után jó ideig szinte másról sem volt szó. A tenderkiírás lehetséges időpontját először 2012 elejére datálták – ezt nem más, mint Fellegi Tamás, a második Orbán-kormány fejlesztési minisztere közölte, majd egymást követték a hírek, hogyan is áll a versenyeztetés előkészítése. Öt lehetséges pályázóról beszéltek, s arról, hogy orosz, kínai, japán és koreai érdeklődők mellett a franciák is képesek lehetnek finanszírozni és megvalósítani az építkezést, így majd közülük győzhet az az egy, amelyik a legjobb ajánlatot teszi. A tenderkiírás persze csúszott, de még 2013 novemberében is téma volt, s majd csak december végén jelentette be a Miniszterelnökséget akkor államtitkárként vezető Lázár János a parlament gazdasági bizottságának, hogy a kormánynak az orosz állammal folytatott tárgyalásai közel kerültek a megegyezéshez. Ennek lett aztán a folyománya a 2014. januári üzletkötés.
Szó se róla, a konstrukció trükkös volt. Államközi szerződést kötöttünk Oroszországgal, arra alapozva, hogy az első négy paksi blokk felépítését lehetővé tevő 1966-os kontraktus jelen pillanatban is hatályos. A magyar álláspont szerint ilyen esetben nem kötelező nemzetközi tendert kiírni, Brüsszel szerint viszont az uniós közbeszerzési szabályokat csak akkor lehet mellőzni, ha maga a megállapodás »összhangban áll az uniós alapszerződéssel, a bizottság pedig pont ezt vitatja«.

Hogy a hazai döntéshozók pontosan milyen okok miatt határoztak a nyilvános versenyeztetés mellőzése mellett, azt alighanem még a kormányon belül is csak néhányan tudják. Így alighanem kevesen vannak azok is, akik valóban hitelesen képviselhetnék az ügyet a közvélemény előtt. Márpedig erre nagy szükség lenne, hiszen függetlenül attól, hogy jelen esetben kinek van igaza, eddig a magyar kormány részéről csak azt hallhattuk, hogy Brüsszel mindenre rábólintott Paks kapcsán.”