A terror logikája

„A párizsi merényletek megrázzák Európát. A több harcos által vezetett koncentrált támadás az iszlamista terror megnövekedett aktivistását demonstrálta. Nemcsak a 130 halott és 350 sebesült sokkolt minket. A sokk abban gyökerezik, hogy régóta számítottunk már ehhez hasonló támadásokra. Régóta számoltunk vele, és akár sokkal rosszabb is történhetett volna. Ahogy azzal is számolunk, hogy továbbiak jönnek. Németországban is. A terror szó szerint rémületet jelent. A terror logikája szerint a megtámadottnak erkölcsileg megrázkódott állapotba kell kerülnie. A sokk és félelem védtelenné teszi, vagy olyan meggondolatlan ellenreakcióba űzi, ami még tovább gyengíti. A merényleteknél egy sokkolóbb dolog van: a tehetetlenség szétáradó érzése.

(...)

Homokot szórnak a szemünkbe azok a német politikusok, akik váltig állítják: a menekültválságnak nincs köze a terrorhoz, a határok lezárása pedig semmit nem segít. Egyszerűen félnek a kemény következményektől. A politikusok által szándékosan ártatlan szóval menekültnek nevezett, főként Németországba érkező illegális bevándorlók áradata mögött felsejlik a könnyedén robbantható destabilizáció. A migránsok áradata hatályon kívül helyezi a kontrollt, a jogot és a rendet. A rendvédelmi szervek keze meg van kötve: kezelniük kell a szűnni nem akaró, kaotikus áradatot, a rendőrség és a biztonsági erők már nem urai a helyzetnek. Bár hetek óta rendkívüli helyzet van, valójában rég katasztrófahelyzetet kellett volna kihirdetni.

(...)

A párizsi merénylők nagy része franciaországi és belgiumi bevándorlóközegből származik – ez mutatja, hogy Európa integrációs képessége már a 2015-ös tömeges áradat előtt is messze meghaladta képességeit. Ez egyszerű mennyiségi kérdés. Egy bizonyos mérethatár fölött képtelenség az integráció: párhuzamos társadalmak jönnek létre, amelyek aztán dezorientációhoz, bűnözéshez, erőszakhoz és végül terrorhoz vezetnek. Az egykori német kancellár, Helmut Schmidt halála fájdalmasan tudatja velünk, milyen túlterhelt politikai személyzettel van jelenleg dolgunk Berlinben. Olyan személyekkel, akik vészhelyzet esetén se nem gondolkodnak, se nem képesek felnőni a feladathoz.

Mégis, kiknek a kezébe helyeztük a nemzetünk iránti felelősséget? A rend folyamatos destabilizálására a kormánynak hideg fejjel, acélkeménységgel és vad határozottsággal kell felelnie. Saját országunk védelme kell legyen a prioritás. 2015. november 13-a választóvonal lehet, legjobb esetben a német és európai szépelgőpolitika vége. Ha felismerik a jeleket, akkor ez a dátum egy szükséges mentalitásbeli változás kezdete: a politikai kategóriákban való gondolkodáshoz, a vészhelyzetekben való tudatossághoz és az állam alapfeladataihoz való visszatérésé.

Vagy a válság uralkodik rajtunk, vagy mi uralkodunk a válságon.”