Öt ballaszt húzza mélybe a baloldalt

„4. Orbán-fóbia

Hazai vizekre evezve meg kell érteni, hogy Orbán Viktor ostorozásával középtávon sem fog baloldali párt választásokat nyerni. És ez nem csak Orbán személyes képességei és varázsa miatt van így, hanem azért, mert ő és a Fidesz otrombább megvalósulásai egy olyan trendnek, amely Cameron Angliájától Merkel Németországáig mindenütt jelen van – mindannyian sok tekintetben egy koherens, a (felső)középosztályt helyzetbe hozó neokonzervatív politikát folytatnak. De ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Sokkal nehezebb lesz a baloldalnak azt nyilvánosan elismernie, ami mondjuk nyugat-európai baloldaliakkal beszélgetve egyértelművé válik: az Orbán kormányok több olyan, valójában baloldaliságban fogant intézkedést hoztak, amelyet baloldali kormányzat (a Szirizán kívül) sehol meg sem próbált meglépni. A pénzügyi válság árának bankokkal való megfizettetése, a forint leértékelése és az euróból való kimaradás vagy mondjuk a nemzeti banknak a demokratikusan megválasztott kormány gazdaságpolitikája mellé állítása mind olyan döntések, amelyeket a baloldalnak kellett volna meglépnie (nem feledve persze, hogy mindezek kapcsán felháborító átalakítások és jogszerűtlenségek is történtek). Éppen ezért a rengeteg tekintetben jogos kritika mellett a baloldalnak jó néhány dolgot egyértelműen el kellene ismernie, és magát nem Orbán ellenében, hanem a bármilyen tekintetben hátrányos helyzetűek oldalán kell meghatároznia. Sajnos Magyarországon oly nagy számban élnek szegények, hogy akinek ezt az üzenetet sikerül hitelesen közvetíteni, biztosan választást nyer.

5. A »balliberális« értelmiség

A rendszerváltást megelőző években és az azóta eltelt időben az ún. balliberális értelmiség rengeteget tett azért, hogy a liberális értékrend megjelenjen és valamelyest meggyökerezzen Magyarországon, elévülhetetlen érdemei vannak olyan eszmék megjelenítésében, amelyek nélkülük itthon nem is léteznének. Azonban sajnos ők továbbra is foglyai a fentebb felsorolt dogmák legnagyobb részének, amelyek révén legtöbb esetben nem alkalmasak a pontos helyzetfelismerésre. Erre talán a legjobb példa a 2014-es választás, amikor Bajnait visszalépésre kényszerítve belehajszolták az ellenzéket egy vállalhatatlan vereségbe egy olyan helyzetben, amikor még (az enyhe globális gazdasági felemelkedés előtt) az emberek nagy része kifejezetten rosszabbul élt, mint négy évvel korábban. Ez nem csak az elveszített választás miatt volt hatalmas hiba, hanem azért mert 2018-ban nagy valószínűséggel ez már nem lesz így, és mert utána senki nem vállalta ezért a lépésért a felelősséget.

Fájó és szomorú ezt kimondani, de a rendszerváltás utáni baloldali gondolkodást és időnként politikai gyakorlatot meghatározó »balliberális« értelmiségnek saját érdekében is hátrább kellene lépnie – hatalmas intellektuális súlyuk és presztízsük ugyanis egy esetleges »új« baloldal számára szinte lehetetlenné teszi velük a hadakozást.”