Magyarként vicces volt a földi helyszíneket végigkövetni, amikor láttam a Bálnát, vagy a HÉVet elmenni a háttérben. Ez mondjuk nem ad hozzá a filmhez, de határozottan pozitív élmény volt.
„Még a fangirlség rózsaszín ködében vagyok, úgyhogy nehezen mondok rosszat a filmről, de tény, hogy voltak hiányosságai. Igen, 141 perc, de akkor is túl gyorsnak éreztem. Persze, én akár öt órán keresztül is ott ültem volna. Mondom ezt úgy, hogy tisztában vagyok vele, mennyi mindent hagytak ki. Hiába voltunk Markkal az idő nagy részében, úgy éreztem, hogy valahogy nem igazán lehet hozzá kötődni. Szimpatikus ez fazon, vicces, okos, és egyedül túlél a Marson, de ettől még nem fogunk körmünket lerágva izgulni azon, hogy vajon hazajut-e. Jó, én igen, mert már kétszer végigkövettem az útját, és elég jóban lettünk, szóval én kötődöm Markhoz. De aki nem olvasta a könyvet, azt biztos nem vonta be annyira. Nagyon-nagyon sok dolgot kihagytak. Tudom, nem lehet mind a 357 oldalt belerakni, de aaaaaannyi minden kimaradt. Igen, a tudományos magyarázatok, ezeket még megértem, nem valók egy filmbe, az a könyv stílusával amúgy is jobban átjönnek, a poénok egy részét megértem, nem minden fér bele (annnnnyi poént hiányoltam), de nagyon sok olyan fordulatot is, ami számomra ilyen nagy jelentőségű fordulat. A Mars alapvetően Murphy törvényeit követi, szóval ami el tud romolni, az el is romlik. Hát a filmben feleannyi dolog sem ment tönkre, mint amennyinek kellett volna. Mark ennél sokkal pechesebb ember.
A vége kicsit át lett írva, amit részben sajnálok, részben meg megértem, és örülök is neki egy kicsit. És amellett, hogy imádtam, és most rögtön újra akarom látni, egy icipicit csalódtam is, de csak azért, mert irreálisan magas elvárásokkal ültem be. Azt kell mondjam, kihoztak mindent a filmből, amit csak lehetett.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
