Ember a Marson – Mentőexpedíció kritika

„A vászonra kivetített marsi tájképek, és rajtuk az aprócska emberi tárgyak érzékeltetik, mennyire semmik vagyunk, ha kiszakadunk természetes közegünkből (mondjuk, a természetes közegünkben is). Az egész filmet ez az atmoszféra lengi be, a sok fölülről fényképezett (trükktechnikával megalkotott) marsi tájkép mind-mind azt sugallja, hogy homokszemek vagyunk a világegyetem nagy sivatagában. Még sem leszünk depressziósak, mert a főszereplő egészséges optimizmussal és humorral kezeli a legnehezebb helyzeteket, és a NASA földi személyzete a viták, lehetetlen kérések, óvatos döntések ellenére is tenni akaró emberekből áll. A történet szerint még a kínaiak is felülemelkednek az ellentéteken, fontosabb lesz az űrügynökségek közötti összefogás, mint az eltérő világrendek okozta titkolózás. Ha valaki nem bírja ezt a kicsit hurráoptimista, segítsük egymást hozzáállást, az ne erre a filmre üljön be, nézzen inkább valami horrort.

Matt Damon remekül játszik, de mást nem is vártunk tőle. Jeff Daniels, Sean Bean és a többiek karaktere nincs kemény helyzetek elé állítva, így a feladatuk sem olyan nagy, azt azonban profin megoldják. Ez nem a nagy összecsapások, viták, veszekedések mozija, a karakterek decens, intelligens emberek.”