„A régi mondás szerint aki nem tanul a saját történelméből, azt az istenek arra ítélik, hogy addig ismétlődjenek vele a tragédiák, amíg meg nem tanulja azt, amit kell.
De mit kellene megtanulnunk 1956 javarészt még ma is feltáratlan történetéből? Érdemes lenne eltöprengeni például azon, hogy az 1944 és 1992 közötti negyvennyolc év összesen négy, egyenként tizenkét éves ciklusból épül fel, amelynek csomópontja 1944, 1956, 1968, 1980 és 1992. A két végpont világos, 1944-ben megszületik a globális hatalmi egyezség arról, hogy a szocializmus nevű pusztító erőt rászabadítják Kelet-Európára, 1992-re pedig lezajlik ennek végleges visszavonása. (Aztán újabb tizenkét év múlva, 2004-ben lezajlik az újgyarmatosítás az uniós tagsággal, és a jelek szerint 2016-ban jöhet az újabb összeomlás a fegyverként használt bevándoroltatással.) A két végpont között (1956, 1968, 1980) a Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban lezajló események egy tesztsorozat részei, amelyben a világ »nem létező« urai arra kíváncsiak az egyes minták vizsgálatával, hogy kellően szétroncsolt állapotban vannak-e már ezek a társadalmak ahhoz, hogy a globális kapitalizmus rendszerébe még annál is rosszabb gyarmati pozícióba legyenek visszailleszthetők, mint amilyenben 1945 előtt voltak.