Töprengések 1956 ürügyén

„A régi mondás szerint aki nem tanul a saját történelméből, azt az istenek arra ítélik, hogy addig ismétlődjenek vele a tragédiák, amíg meg nem tanulja azt, amit kell.

De mit kellene megtanulnunk 1956 javarészt még ma is feltáratlan történetéből? Érdemes lenne eltöprengeni például azon, hogy az 1944 és 1992 közötti negyvennyolc év összesen négy, egyenként tizenkét éves ciklusból épül fel, amelynek csomópontja 1944, 1956, 1968, 1980 és 1992. A két végpont világos, 1944-ben megszületik a globális hatalmi egyezség arról, hogy a szocializmus nevű pusztító erőt rászabadítják Kelet-Európára, 1992-re pedig lezajlik ennek végleges visszavonása. (Aztán újabb tizenkét év múlva, 2004-ben lezajlik az újgyarmatosítás az uniós tagsággal, és a jelek szerint 2016-ban jöhet az újabb összeomlás a fegyverként használt bevándoroltatással.) A két végpont között (1956, 1968, 1980) a Magyarországon, Csehszlovákiában és Lengyelországban lezajló események egy tesztsorozat részei, amelyben a világ »nem létező« urai arra kíváncsiak az egyes minták vizsgálatával, hogy kellően szétroncsolt állapotban vannak-e már ezek a társadalmak ahhoz, hogy a globális kapitalizmus rendszerébe még annál is rosszabb gyarmati pozícióba legyenek visszailleszthetők, mint amilyenben 1945 előtt voltak. 

Az, hogy »engedték megtörténni« ötvenhatot, ugyancsak ezt segítette elő. Ehhez persze az a cinikus hamis felbiztatás is kellett, aminek a világon semmilyen valóságos alapja nem volt. A világ urai megdöbbenve vették tudomásul, hogy a magyar társadalom lelki, erkölcsi és szellemi értelemben egyáltalán nincs még kellően szétvert állapotban. Hogy néhány nappal azután, hogy a terror megszűnt, tehát szinte pillanatok alatt kezébe vette a saját sorsát, megszervezte méltóságteljes, emberséges életét. (...)

Újra háború van, Jalta globális egyezsége halott. A globális hatalmak tektonikai törésvonalain fekszünk, és óriási józanságra van szükségünk, hogy elkerüljük a harmadik nemzeti katasztrófát. Ma már mi is látjuk azt, amit 1956-ban a magyarok többsége megértett. Hogy pisztolyként egymásra fogva, hamis törésvonalak mentén szétdarabolva esélytelenek vagyunk. Ha mindig követjük a »nem létező« világerő stratégiáját, és egymást öljük halomra, ahelyett, hogy egyesült erővel vele szállnánk szembe, elvesztünk, és Mohács és Trianon nyomán jön a harmadik, ma még ismeretlen nevű végzetes nemzeti tragédia.

Ezt kell megakadályoznunk, ez 1956 igazi üzenete a mai magyarság számára. Reménykedjünk benne, hogy meg is értjük ezt az üzenetet.”