Három évtized

„A fanyalgók (e jelzőt bármilyen pejoratív értelem nélkül tessék venni) előre megmondták: ez a csapat nem érdemli meg, focizni kell és nem matekozni, és a többi, és a többi…

Igazuk van. És még sincs! (Baráti körömben is van ilyen!)

Igazuk van, merthogy:

1. Teccettünk volna nem elveszíteni az első meccset az északírek ellen!

2. Teccettünk volna berúgni a helyzete(ke)t idehaza a görögök ellen! (Nikó labdája még mindig nem pottyant vissza a Kubigrupi gyepére.)

3. Teccettünk volna nyerni idehaza a románok ellen!

4. Teccettünk volna kihúzni idegenben az északírek ellen nulleggyel!

5. Teccettünk volna győzni idegenben a tökutolsó görögök ellen, miután kétszer is vezettünk! (Jó, tudom, ez az első négy hiányában értelmetlen, de akkor is…)

És hogy miért is nincs igazuk? Az előző öt pont miatt. Amiért az többes szám első személyben íródott. Grosics Gyula mondta anno: »A játékosok még véletlenül se higgyék azt, hogy ők tisztelik meg a közönséget, hanem éppen fordítva. A játékos érezze magát megtisztelve, hogy egy nemzet színeit képviselheti a nagyvilágban.« (...)

Ismét tegyük szívünkre a kezünket! Ugye ezek mi vagyunk? Mi, ultrák, szurkolók, drukkerek, nézők, »fotelultrák«? Akik minden sorsolás után lázasan böngésszük az aktuális ranglistát, latolgatjuk az esélyeket, aztán vérmérsékletünktől függően mégiscsak megvesszük a beugrót, lemegyünk a haverokkal a kocsmába ivászat mellett meccset nézni, leülünk egy sörrel a tévé elé – ami összeköt, hogy felspannolva, görögtüzet, söröskorsót, fotelkarfát azonos erővel szorítva ugyanúgy szorítunk a meggypiros mezt viselőknek.

Hát nem a falábú/aranylábú (végeredménytől függően a megfelelő válasz aláhúzandó) ifjak érdemlik meg a kijutást! Hanem mi! A Borbély és a Cipőpucoló! Akik – noha minden meccs, selejtezősorozat után megfogadjuk, hogy ezt a szart soha többé nem nézzük – ugyanúgy leülünk, és üvöltünk, és örülünk, és dühöngünk, és drukkolunk! Mi érdemelnénk meg, hogy végre összejöjjön egyszer!

PS. A pótselejtezőn össze fog jönni! Vagy ha mégsem, akkor a következő vb-selejtezőn! Ha akkor sem, akkor pedig a Borbélyhoz és a Cipőpucolóhoz hasonlóan esküszöm, sosem nézek többé válogatott meccset! Ismétlem, a Borbélyhoz és a Cipőpucolóhoz hasonlóan…”