Jól fizet a férfigyűlölet? Válasz a feminista firkászoknak

„Jól fizet a nőgyűlölet” Papp Réka Kinga szerint, aki legutóbbi cikkében a „suttyó szerkesztők” és újságírók „gonosz, nőgyűlölő megnyilvánulásai” felett kesereg. PRK párhuzamos valóságában az ilyen „nőgyűlölő suttyók” betegre keresik magukat, míg az igazán tehetséges, liberális és progresszív firkászok mindenféle ösztöndíjakat kénytelenek hajkurászni, hogy az elvhű újságírásért kapott fillérjeiket kiegészítsék valahogy. Még szerencse, hogy ott van Soros Gyuri bácsi meg az ő CEU-ja: gender-tanszékestül, migráns-gender-professzorostul, menstruációs kampányostul. (Először azt hittem, hogy vicc, de nem! Itt még azt is leírják, hogy mi köze van a menstruációnak az emberi jogokhoz. Csak erős idegzetűeknek!)

Amíg a tehetséges progresszív, feminista firkászok Soros-ösztöndíjból kénytelenek tengetni a napjaikat, addig a média nagyobb része PRK szerint a legrosszabb „macsó-hagyományokat” követi – a Mandiner és a Tutiblog szerinte ráadásul anélkül, hogy legalább a feminizmussal kapcsolatos Wikipédia-szócikk magvas tudományos megállapításait elsajátította volna.

Álljunk csak meg egy pillanatra a „feminista tudomány” fogalmánál! Legutóbbi feminista témájú cikkem után, amit Antoni Rita kirohanásai ihlettek, többektől megkaptam én is, hogy tájékozatlanul alkotok véleményt és fogalmam sincs a „feminista szakirodalomról”. Mindezt azért, mert nem vagyok hajlandó olyan mesterséges fogalmakat tudomásul venni és használni, mint a „cisznemű” meg a „gender”. Ezek a műszavak ugyanis teljesen normális, természetes jelenségeket (adott esetben, hogy valakinek megegyezik a nemi identitása a biológiai nemével, illetve, hogy vannak – még ha változóban is – férfi és női szerepek a társadalomban) csúfolnak meg és tüntetik fel valami mesterséges dologként.

Köszönöm szépen, én ebből nem kérek, és még a terminológia puszta használatával sem fogok beállni ebbe a progresszív sorba – nevezzenek nyugodtan tudománytalan kontárnak emiatt. Egyébként Szilvay Gergely kollégám nem kíméli magát ebben a tekintetben: a Mandiner-szerkesztőségben ő a két lábon járó gender-könyvtár, de egy rakás szakirodalom elolvasása után sem lett egy fikarcnyival sem eltérőbb a véleménye az enyémtől feminizmus-ügyben. Ő olvasottan és tudományosan gondolja ugyanazt a kérdésről, mint amit én „tudománytalan tahó” módon.

Attól nem lesz semmi tudomány, hogy természetes jelenségeket kiforgatunk és álproblémákat kreálunk egy olyan társadalomban, ahol már réges-rég nem nyomják el a nőket és a jogrendszer egyenlőséget garantál nekik. Ha bárki bántja vagy diszkriminálja a nőket a nemük miatt (vagy általában bárkit, bármilyen más tulajdonsága miatt), akkor nyugodtan bíróságra mehet, hogy érvényesítse az igazát. Csak valamiért egy fokkal kényelmesebb televisítani a sajtót nagy általánosságban azzal, hogy „jajj a macsók!” és „a suttyó jobbos újságírók!”, meg „jajj nekem, nőgyűlölet!”; mint elmenni szépen a bíróságra és bizonyítékokkal alátámasztva elmagyarázni, hogy konkrét esetben engem miért is diszkrimináltak és részmunkaidős beosztott firkász nőként miért nem keresek ugyanannyit, mint a „szemét férfi” főszerkesztő. Talán a végén még neadj'isten kiderülne, hogy nincs is senki diszkriminálva, ugye, kedves PRK? Még jó, hogy a progresszív liberális sajtóban tét nélkül lehet hülyeségeket firkálni és önsajnáltatni: legfeljebb egy-két kommentelő tesz fel kellemetlen kérdéseket, nem a bíró.

Mindezeket a Mandiner „macsó-szerkesztőségéből” írom, ahol a szerkesztők vagy egyharmada nő. És pluszban még a programozónk is, aki nélkül nehezen tudnánk egyáltalán működni. Egy igazi kvótázós feminista szemében, fogadok, hogy ő duplán számít, amiért érvényesült a „hipermacsó” programozótársadalomban.

Itt ajánlom tanulmányozásra minden kvótahívő számára a polkorrektnek és antimacsónak tartott orgánumok impresszumait és nemi arányait.

Mindez egyébként tök lényegtelen, mert nem az a lényeg, hogy nők vagy férfiak írnak újságot, hanem az számít, hogy mit. Hogy a TASZ-os Dojcsák Dalma finom és nőies megnyilvánulását idézzem: „a fos attól még nem lesz kevésbé fos, hogy nők is ontják magukból”. Meg attól se, ha férfiak ontják magukból – teszem hozzá az egyenlőség kedvéért. Kár, hogy Dojcsák ezt a Mandinerre értette, de sebaj, az én véleményem is csak egy paraszthajszállal jobb a TASZ-ról.

Végezetül pedig álljon itt PRK cikkének gyönyörű zárszava: „Azért mindannyiunknak jobb lenne, ha a jobb sorsra érdemesek akadályozása és sértegetése helyett érdemi munkát végeznének inkább azok, akik jelenleg nem találtak maguknak jobb bárcát a nemi alapú gyűlölködésnél.” Gondolom, amikor leírta, véletlenül se gondolt saját magára meg a feminista elvtársaira. Pedig…