A teljesen torz személyiségeket leszámítva az emberek természetes igénye, hogy a saját szemükben „jónak” tűnjenek. A kopasz, kigyúrt tahók is imádják a kutyájukat, néha még akár a saját gyerekeiket is. Tényleges, mélyebb pszichológiai motivációjuktól függetlenül, abszolút nem lehet tehát elítélni azokat (leszámítva természetesen a tökéletesen őszintétlen, ripacskodó pojácákat), akik nap mint nap járnak a keletibe, a vonulási útvonalakra, vagy akár a táborokba, ha úgy érzik - okkal vagy hibásan - hogy az állam nem tesz eleget a menekültekért. Még akkor sem ítélhetjük el őket, ha tudjuk, hogy ezzel egy sokkal messzebbre mutató, az emberiség jövője szempontjából nagyon is lényeges szempontból borzasztó nagy károkat okoznak. Fontos lenne azonban, hogy ezt próbálják meg ők is belátni. Sajnos azonban jelenleg olyan erős egyesekben az „Orbán, takarodj” utáni vágy, hogy mindent ennek rendelnek alá. A migránsok féktelen támogatása - számos más, részben a fentiekben vázolt indíttatás mellett - ebből is ered; ezzel is lehet mutatni, hogy a szar magyar kormány nem tett meg semmit, bezzeg mi, stb., stb. Orbán feltétlen hívéből számos kérdésben komoly bírálójává váltam az elmúlt években. A plakátkampány egy fölösleges, drága, ostoba dolog volt, ami tükrözi Orbán legnagyobb hibáját, a katasztrofális személyi döntéseket is. De a migránskérdésben Orbán abszolút churchilli magasságokban jár - és pontosan ugyanazokat a reakciókat is kapja.
A magyar álláspontra adott ostoba nyugati válaszok, a szellemi-politikai hatalomban jelenleg uralkodó, ultrabalos '68-as nemzedék képtelensége a valósággal való szembenézésre, túl azon, hogy erősen megkérdőjelezik az Európai Unió fenntarthatóságát, újabb örömteli perceket okoznak Putyinnak. Az EU-ban felbukkanó bármiféle nézeteltérés az ő destabilizációs törekvéseinek mindig nagyon jól jön. Ráadásul hamarosan megjelenhet „Európa megmentőjének” szerepében, amit a jelenlegi EU-ból - némileg érthetően - kiábrándult, reményvesztett, alacsony átlátási képességgel bíró tömegek könnyen be is kajálnak majd. „Oroszország majd megvéd minket az iszlámtól.” Persze a rothadó kapitalizmustól, a nyugati imperializmustól is megvédett: Renault helyett kaptunk Dáciát, NATO helyett varsói szerződést, szabadkereskedelem és Marshall-segély helyett KGST-piacot. Most meg Facebook helyett lesz majd VKontakte, Exon, Eni, Shell, stb. helyett Lukoil és Gazprom. Hurrá.
Végül, azzal maximálisan tisztában vagyok, hogy ettől az írástól senki sem fog szembenézni magával. Hiszen mindezek borzasztóan ellentmondanak sokak saját berögzült gondolkodásával. Az ezzel szembeni érvek, tények ilyenkor mindig az ún. kognitív disszonanciát váltják ki. (Amikor valakinek a felépített hitrendszerével, énképével, stb. össze nem egyeztethető információkat kell az agyának feldolgoznia.) A kognitív disszonancia beismerésére és feloldására való képtelenségről - a beteges jótékonykodáshoz hasonlóan - szintén kötetnyi szakirodalom áll rendelkezésre. És nagyon érdekes kicsit elmélyülni Isaac Asimov munkásságában, aki amellett, hogy tudós és Sci-fi író, a huszadik század egyik legnagyobb vizionáriusa is volt. Talán sokan hallottak már az általa kitalált robotika három törvényéről, amelyre nem csak a későbbi sci-fi írók, hanem a filozófusok és a mérnökök is gyakran hivatkoznak. Számunkra most az első és legfontosabb törvény az érdekes: „A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.” (A többi törvény, az engedelmességről és az önvédelemről, mind alá van rendelve ennek az első törvénynek.) Még az Asimovot valamennyire ismerők közül is valószínűleg kevesen tudják (mert csak néhány kései regényében szerepel - egy igazi nagy gondolkodó mindig képes saját gondolatait is megújítani), hogy született egy nulladik törvény is: „A robotnak nem szabad kárt okoznia az emberiségben, vagy tétlenül tűrnie, hogy az emberiség bármilyen kárt szenvedjen.”. A törvények néha „kognitív disszonanciát” okoznak a robotokban is, akár lefagyást, önmegsemmisítést is eredményezve. Csak a legfeljettebb robotok képesek az ellentétek feloldására, és végső soron a legmagasabb szintű törvénynek való engedelmeskedésre, akár a többivel szemben is.