„Számos esetben az anonim bátrak nem csak a felelőtlen áramlás meglovagolói, hanem az elbújás biztonságával fenyegetőző vagy kioktató »militáns-eszkatologikus« nyelv hordozói is. Közösségeik véleményhomogenitáson alapulnak, kommentjeik megerősítő és önkifejezésre vágyó, narcisztikus önpublikációk. Esetükben általános a saját világra hivatkozás, csak a saját politikai oldal szemlézése, s ezáltal – ahogyan egy lebukott kommentelő, budapesti szociológus, Molnár Attila Károly fogalmaz – agnosztikus demokráciát teremtenek, ahol az aktivitás nem más, mint prefereciaigazolás. Névvel is, de leginkább anélkül megy az ugatolás, a magabiztosság-aggregáció, az üldözés és az üldöztetés.
Van, aki ebben soha nem fárad el. Van, aki ezt marhára unja. Például az értelmesebbje. Bújjon inkább mindenki elő, legyen látható, ami tudott.