„Nem tudom, minek kell történnie ahhoz, hogy az idevonatkozó törvényt megszavazó képviselők közül valaki pánikszerűen felsikoltson: hölgyeim és uraim, ezt a dolgot nagyon elszúrtuk! Változtassunk, de íziben! Az elbukott net-adóval kapcsolatban a miniszterelnök több alkalommal büszkén jegyezte meg, hogy az ugyan elhibázott kezdeményezés volt, de a plebejus kormányzat képes volt gyorsan korrigálni. Most rosszabbul állunk, hiszen a társadalom többsége által gyűlölt és megvetett koncepció már nem a tervasztalon hever, hanem alkalmazott gyakorlatként négy hónapja mérgezi közéletünket és keseríti meg mindennapjainkat. Korlátozza döntési szabadságunkat, önkizsákmányolásra kényszeríti a családi vállalkozókat, tönkreteszi a szezonális bel- és külföldi idegenforgalmat. Az ostoba intézkedés következtében két hónap alatt csaknem 2500 kereskedelmi dolgozó került az utcára, miközben áprilisban (a vasárnapi zárva tartás első teljes hónapjában) rekord túlóramennyiséget - összesen 378 ezer órát - teljesítettek a kereskedelemben dolgozó munkavállalók. A balatoni és a velencei tavi önkormányzatok »térden állva« könyörögtek a gazdasági kormányzatnak, hogy legalább a főszezonban oldják az indokolatlan szigort. Mindenki látja, hogy pénteken–szombaton a Balaton közeli bevásárlóközpontokban elviselhetetlen a zsúfoltság, a hét utolsó napján pedig a családi tulajdonban lévő kis üzletek nem képesek magas szintű kereskedelmi szolgáltatást nyújtani. A feszült helyzet ellenére sincs esélye a konstruktív párbeszédnek, az ésszerű nyitásnak, a szükséges változtatásnak.
Az ismételt nemleges kormányzati válaszok félelmet, konokságot és sértettséget takarnak. A jogalkotók bizonyára attól félnek, hogy gyengének tűnnek és a köznevetség tárgyaivá válnak, ha engednek a racionalitás parancsának és visszavonják a törvényt. Ezért konokul azt hajtogatják, hogy az intézkedés családbarát és kedvezőek a gazdasági hatásai. És sértettek is a nemzetes asszonyok, urak, mert úgy érzik, hogy az őket választó nyomorult nép nem értékeli áldozatos munkájukat és nem képes megérteni a magasztos gondolatokat. Az elfogadott normaszöveghez fűzött magyarázatok pedig álszentek és szakmai járatlanságot tükröznek. Okkal-joggal gondolhatja tehát a lakosság jelentős többsége, hogy az üzletek vasárnapi zárva tartását egy nagyképű, erőszakos, kontár brigád agyalta ki és emeltette törvényi erőre.”