„Az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk. Miért olyan égetően fontos a szuverenitásunk állapotának boncolgatása? Éppen annyira vagyunk szuverének, mint bármelyik más uniós ország.
Csak első ránézésre. Ahhoz, hogy az Európai Unió és a NATO tagjaként Magyarország valóban szuverénnek érezhesse magát, négy területen kell erős befolyással rendelkeznünk. Nem mondom, hogy kizárólagos befolyással, mert az a modern világgazdasági körülmények között nem lehetséges, és azt sem mondom, hogy versenytől megkímélő módon, mert az sem lehetséges. Az egyik a bankszektor. Itt jól állunk, a magyar tulajdonrész aránya ebben a szektorban már meghaladja az ötven százalékot. A másik a média, mert nem szuverén az az ország, ahol a közgondolkodást alakító eszközök többsége külföldi kézben van. Itt állhatnánk jobban is. A harmadik az energiaszektor, ami a bankokhoz hasonlóan lassan már rendbe jön, és tovább javul majd. A negyedik pedig a kereskedelem, különösen az élelmiszer-ipari kiskereskedelem, ahol szintén távol van még a cél. Ezt a négy területet korábban egytől egyig átjátszották külföldi tulajdonba, így Magyarország szuverenitása csak államjogi természetű lehetett. A valóságos önrendelkezéshez gazdasági tényezők és a külföldi gazdasági és médiaerőcsoportok által nem befolyásolható politikai osztály is kell. Ausztria vagy Hollandia jó példák lehetnek Magyarország számára. Ahhoz, hogy 2010 után ezeken változtatni tudjunk, erőre volt szükség, nagy erőre, hiszen a szuverenitásunkért folytatott harcot egy gazdasági összeomlás utáni válságkezelő politikával kellett ötvözni. Az erő megvolt, használtuk is, a választók felhatalmazása alapján, de nem lehet mindig az erő nyelvén beszélni. Nem lehet állandóan hadba hívni, segítségért mozgósítani egy egész országot. Világossá kell tenni, hogy a küzdelem nem öncélú, hanem a kiegyensúlyozott, derűs és sikeres Magyarországért folyik. Öt év erőpolitika felhasználta és kimerítette az ország ilyen típusú energiatartalékait. Most már meg kell mutatnunk, hogy mi volt az értelme ennek a rengeteg harcnak. Sőt, a küzdelmek hasznának is látszódnia kell minden szinten, a családi költségvetésektől a közélet állapotáig.
Hiteles tud-e lenni a figyelmes Fidesz? Ha valaki mindennap pofozkodni jár a kocsmába, az elől akkor is félreugranak, ha tortát hoz.
A politikában semmi nem történik egyik napról a másikra. A kommunisták talán hitték, bár a vége felé már ők sem, hogy kiadnak egy párthatározatot, és azonnal megváltozik a párt politikája és az emberek véleménye is. Minden politikai folyamat lassú és lépcsőzetes, én az új költségvetés elfogadását vélem olyan mérföldkőnek, ami után a változások felgyorsulhatnak.(...)
A Jobbik jelentette veszélyek között említette azt a bizonyos »szabaduljunk meg tőlük« alapú politizálást. A Fidesz nem éppen így viselkedik a bevándorlás kérdésében?
Nem. Mi nem akarunk megszabadulni senkitől, akik velünk élnek, csak nem akarunk ide beengedni másokat. Magyarország mérete és földrajzi helyzete különösen sérülékennyé tesz minket. Ha a bevándorlás ügyében csak egyszer hibázunk, ha csak egyetlen pillanatra elveszítjük a szív és az ész harmóniáját, akkor itt olyan változások következnek be, amiket utána nem lehet reparálni. Az ellenfeleink, a baloldal sandaságból, a szélsőjobboldal szerintem tudatlanságból rendszeresen elköveti azt a csúsztatást, hogy a multikulturalizmus kérdését hamis színben tünteti fel. Azt, hogy a multikulturalizmusnak vége van, először Angela Merkel német kancellár jelentette be. A multikulturalizmus a különböző civilizációk összekeveredését jelenti. Az, hogy egy ország soknemzetiségű, teljesen más. Magyarországnak soknemzetiségű gyökérzete és kulturális háttere van, de ez nem multikulturalizmus. A multikulturalizmus a különböző civilizációs hátterű emberek együttélését, az iszlám, az ázsiai vallások és a kereszténység együttélését jelenti. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy Magyarország ettől megmeneküljön. Szívesen látjuk a nem keresztény országokból érkező befektetőket, művészeket, tudósokat, de nem akarunk velük a nagy néptömegek szintjén összekeveredni.”