Emberek vagyunk?

Kisgyermekek meggyilkolására nincs emberi magyarázat, emberi hang, emberi reakció.

Először csak beszólogattak. Aztán leszálltak velem a villamosról. Hárman körülálltak, lökdöstek. Majd leköptek. Ők nem szerették a színeket. Csak egyet. A feketét.
„Vettem egy cipőt. Színes. Olyan, mintha szivárványba mártották volna. Szeretem a színeket. Hazafelé mentem az új cipőmben.
Először csak beszólogattak.
»Nézd már a buzit! Milyen köcsög cipő.«
Aztán leszálltak velem a villamosról. Hárma körülálltak, lökdöstek.
»Rohadt köcsög, nem szégyelled magad?«
Majd leköptek. Ők nem szerették a színeket. Csak egyet. A feketét. A fésűt sem szerették. Kopaszok voltak. És a cipőket sem. Bakancsot hordtak.
Hazaszaladtam.
»Hordod még?« – kérdezte a barátnőm.
»Nem tehetem meg, hogy nem.«
Ma is azt vettem föl.”