„Néhány szempontot azonban érdemes szem előtt tartani, mielőtt »ügynöközésbe« kezd valaki – legyen az politikus, újságíró, vagy magánember. Miért gondolom azt, hogy a nemrég megjelent interjúban Simicska Lajos állításai önmagáról és a miniszterelnökről nehezen feleltethetőek meg a valóságnak?
1. A szocializmusban bármi megtörténhetett, de az, hogy a Néphadseregnél egy sorkatona negyedórás előadást tartson egy őrnagynak, ráadásul arról, hogy »nem kellene, hogy a jövő értelmiségének a gerincét megtörjék«, az meglehetősen szokatlan.
2. Az, hogy ezek után a meglevő terhelő adatokkal meg sem próbálták beszervezni, szintén különös.
3. Másfelől, ha valaki egyszer már elkezdett jelentéseket írni, ráadásul a célszeméllyel egyeztetett haszontalanságokat, akkor utána már nem próbálták meg beszervezni, legfeljebb kizárni. Még az újrabeszervezés sem magyarázat, az idő rövidségére való tekintettel.
4. Nem csak a rendszerváltáskor tűntek el akták. A szervek korábban is selejteztek. (...)
7. A ’90-es években a botrányok és a vádaskodások-, majd az ezredfordulótól az interneten megjelenő listák és a hirtelen előkerülő akták korában kizárt dolog lett volna, hogy egy kiemelkedő politikusra vetélytársai ne próbálták volna meg rásütni az »ügynöki múlt« bélyegét – ha lett volna ennek valami alapja.”