„Az új elnök nyilatkozatai alapján úgy tűnik: a magyar AB szerep-tudata, legalábbis Lenkovics elnöki programja szerint, elválik az alkotmánybíróságok általánosan elfogadott alkotmányos rendeltetésétől.
Az új elnök relativizálta az alapvető jogok érvényesülését az AB által kialakított két és fél évtizedes gyakorlat és, tegyük hozzá, az Alaptörvény szövegének kritikájával, amelyek megkövetelik, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvényben (és ne rendeletek útján, mert Lenkovics szövege még ezt is megengedi) szabályozzák. És persze az sem elég, hogy az alapjogok korlátozása törvényben történjen. Szerinte az alapjogok kialakult védelmi eszköze is közrejátszott abban, hogy az utóbbi válságos években a parlament »követhetetlen módon« – vagyis nyílt érdemi vita nélkül – alkotott több száz törvényt. Azaz, mintha a jogok védelme tehetne a védelem felszámolásáról.
Lenkovics elnök logikája szerint tehát az alapjogok védelme gátolja a parlament demokratikus működését. Ezzel szemben valójában nincs alkotmányos demokrácia az alapjogok érvényesülése nélkül, ezért aggasztó kilátás annak lehetősége, hogy a demokratikus parlamenti működésre hivatkozva lerontható az alapjogok védelme. (...)
Lenkovics elnök tehát úgy gondolja, hogy válság idején még az alkotmánybíráskodás is más. Az új elnök szerint az Alkotmánybíróságnak nem szabad akadályoznia a kormány munkáját. Az alkotmánybíráskodásnak azonban éppen az a lényege és természete, hogy korlátozza a törvényhozót a jogszabályok alkotmányosságának következetes számon kérésével.”