Harmadik Orbán-kormány: lassított köldöknézés

„Ha csak az október 12-e után eltelt időszakot vesszük alapul, akkor csak a szokásos figyelemelterelő intézkedések sokasága jut eszünkbe, mint kvázi kormányzati teljesítmény. Nem tartozik a kormányzás témakörébe sem a kisdiákok, politikusok, újságírók pisilős drogtesztjének ötlete, sem a civilek vegzálása, sem a vasárnapi boltbezárás. Egyetlen valamire való teljesítmény Varga Mihály nevéhez fűződik, aki vérrel és verítékkel összehozott egy olyan költségvetést, melyről már most, az év elején tudjuk, hogy tarthatatlan lesz, és szükség lesz kiigazító intézkedésekre, melyeket magyarul megszorításnak szoktak hívni. Akkor mire megy el az a hihetetlen sok energia, ami a Fideszt szokta jellemezni, amikor a kormányrudat magához ragadja? A válasz egyszerű: belső harcokra, intrikákra, pótcselekvések megtervezésére és véghezvitelére. Hihetetlen energiát emészt fel a minisztériumok egymással folytatott presztizsharca, a miniszterek saját hatáskörük bővítésére, illetve megvédésére tett erőfeszítései, az oligarchák marakodása a kormányzati koncokért. Ezért nem nevezhetjük az Orbán-kormány utóbbi három hónapját a szó klasszikus értelmében kormányzásnak. Amit éppen annak szánnak, már a téma megpendítésekor tudjuk, hogy vagy figyelemelterelés, vagy eleve kudarcra van ítélve a kormányzati ötlet.

Példaként említsük meg az egészségügyi államtitkár minapi bejelentését, miszerint a hálapénzért és röghöz kötésért cserébe emeljék az egészségügyben dolgozók bérét. Zombor Gábornak pontosan tudnia kell, hogy a magyar egészségügyet a hálapénz tartja életben, és a dolgozóknak eszük ágában sincs lemondaniuk a külföldi munkavégzés lehetőségéről. Ez is olyan ötletelés a kormányzat részéről, mint az állami közműszolgáltató elindítása. Semmi más funkciója nem lesz ennek az életképtelen cégnek, mint hogy térdre kényszerítse a külföldi tulajdonú szolgáltatókat, és munkát adjon a póstai dolgozóknak. Ha a kormány egyetlen ötletét sem tudja végigvinni, az annak a jele, hogy retteg a népszerűségvesztéstől, illetve, hogy nem tud kormányozni. Orbán Viktor hangzatos szavai mögött a kétségbeesés, a tehetetlenség tónusait halljuk, a mindent elsöprő kormányzás helyett lassított köldöknézéssel igyekszik kihúzni az időt 2018-ig. A szocialistáknak sikerült ellavírozniuk magukat 2010-ig, és az lett az eredménye, hogy a Fidesz kétharmadot szerzett a választásokon. Érdemes átgondolnia a most kormányzó elitnek, hogy a baloldal sorsára szeretne-e jutni négy év múlva. És vajon ki követeli leghangosabban az előrehozott választásokat? Természetesen Gyurcsány Ferenc...”