Jöjj el napfény!

„A népköztársaság negyvenegy éve alatt objektív tényfeltárásra nem került sor, az átpolitizált értékítéletek mindent elferdítettek. Így válhatott ez a korszak a legjobb takaróvá az igazság elrejtéséhez.

Az ország nem tanult a múltjából. Sőt arra sem emlékszik, amit saját bőrén tapasztalt meg. Hagyta magát átverni. Hagyta, hogy egy új elit – a régi köntöst magára aggatva – úgy tegyen mintha igazságot szolgáltatna a régi rend kárvallottjainak. A régi rend kárvallottjainak pedig ez az igazi büntetés. A hatalomnak a közelébe sem jut, meggazdagodásra kevés az esélye. A régi rend kárvallottjainak meg kell elégednie az üres szólamokkal, a hátbaveregetésekkel, jó esetben némi alamizsnával. Az új elit korántsem arisztokratikus, még csak dzsentrinek sem látszik. Az új elit egyszerűen mohó, kapzsi, lélektelen, cinikus és legjobb esetben félművelt. Az új elit annyiban hasonlít a régihez, hogy nem az ország, hanem saját érdekeit nézi és abban is, hogy jó eséllyel kormányozza hazánkat a szakadékba.

Az ország meg nem akar tanulni a múltjából. Nem akar? Nem tud! Mert nem ismeri. Nem is akarja megismerni. Nem készítették fel rá. A hatalom tiszteletét, mindenhatóságát tanították nekik. Ezért a túlélés, a belenyugvás és a kuruckodás vált a mindennapok stratégiájává.

Jöjj el napfény, keltsd őket álmukból, hosszú álmukból!”