„Az mindenesetre túlzásnak tűnik, hogy az állam és egynémely nagyvállalkozó vitája odáig fajulhat, hogy az illetőnek tartania kellene attól, elüti egy autó. Súlyosan alábecsüli államunk kreativitását az, aki ilyesmit sejtet. Alig titkolt büszkeséggel mondhatjuk, a magyar polgári fejlődés már régen meghaladta azt a szintet, amikor még dömperrel kellett álldogálni kivilágítatlan útkereszteződésekben, ahogy az a keleti nyitás egyes országaiban megszokott. Ami persze nem jelenti azt, hogy a nagyvállalkozó cégbirodalmának nem kellene a jövőben kellemetlen meglepetésekkel számolnia.
Kiderülhet például, hogy a Class FM-nek már évek óta nincs érvényes sugárzási engedélye és erről jogerős határozatot is kapott, csak az irat átvevőjét nem találják sehol. Egy rutinellenőrzés kiderítheti, hogy a Közgép tűzvédelmi szabályzata szinte semmiben nem felel meg az új polgári törvénykönyv előírásainak, ezért a cég ajánlatai sajnálatos módon érvénytelenek. Az igazi adu ász persze az lenne, ha a hatóság két évtizedes fáradhatatlan keresés után megtalálná a Fidesz-közeli cégeknek a józsefvárosi pályaudvaron köddé vált vevőjét, és behajtaná rajta vagy S. Csabán a be nem fizetett köztartozásokat.
Valószínűleg az érintett nagyvállalkozó tudja a legjobban, hogy az üzleti birodalomépítés és birodalomrombolás eszközei Magyarországon lényegében megegyeznek. Sőt, minden bizonnyal azt is tudja, hogy amikor egy cégtől az állam reklámadó címén elveszi az árbevételének felét, azt fogalmilag helyesen nem adóztatásnak, hanem fosztogatásnak hívják. Úgy véljük, abban az országban, ahol egy ilyen tartalmú törvényt kilencvenszázalékos többséggel megszavaz a parlament, semmiféle keleti nyitásra nincs szükség.
Az az ország ugyanis már maga a Kelet.”