A rendszerváltás óta nem túl sok, hanem túl kevés a liberalizmus

„Elmondanám, mit gondolok a tegnapi tüntetésről, és ezzel a FB-vitát részemről le is zárnám. Ezeket amúgy is nagyrészt a kedves FB-hozzászólóktól szedtem össze.

Először: Nem az első tüntetés volt ez, ami formájára nézve nem is tüntetés volt, hanem nagygyűlés. Csak az a baj, hogy nagygyűlése csak szervezeteknek szokott lenni, és a nagygyűlésnek is sajátos koreográfiája van, napirendje, célja, és még egy nagygyűlésben is több a show-elem.

Másodszor: Azért vállaltam el, hogy felszólalok, mert azt hiszem, hogy az embernek kötelessége megragadni minden szalonképes alkalmat, amikor megnyilvánulhat, és úgy gondoltam, el tudom magyarázni, hogy miért nem kell gyűlölködni a parlamenten kívüli mozgolódókkal szemben. A felszólalásom (és a többiek felszólalása is) sokkal inkább illett volna a médiába, ott kellene ezeket sokszor elmondani, de a médiának szemlátomást csak egy egészen szűk sávja érdeklődik ilyenek iránt, igen ritkán van mód ilyesmiről beszélgetni ott. Ezért nem bánom egy csöppet sem, hogy elmondtam. További szónoki babérokra nem pályázok.

Harmadszor: A hangosítás persze rossz volt (csak elöl voltak hangfalak), nem tudom, ha üvöltök, az segített volna-e ezen. Az a problémám, hogy az üvöltés személy szerint nem szimpatikus nekem, a korábbi tüntetéseken is idegesített a mások üvöltése.

Negyedszer: A mondandóm lényege az volt, hogy akik Orbán antiliberális rendszerével szembefordulnak, azoknak valójában liberálisoknak kell(ene) lenniük. A rendszerváltás óta nem túl sok, hanem túl kevés a liberalizmus, és abban reménykedem, hogy ettől a mostani szörnyű rendszertől erre nagyon sokan ráébrednek. (Érdekes, de nem túl fontos, hogy a többi felszólaló némelyike még mindig ott tart, hogy létezhet jó állam, ami jól központosít és jól gondoskodik. Majd kinövik.) Sokan belekötöttek a példámba, hogy az iskolákat sem kell feltétlenül központilag irányítani, én ismerek olyan kistelepülést, ahol a lakosság egy része egyesületbe szerveződött, és remek iskolát működtet. Az nagy kár, hogy az ilyen kezdeményezések hátrányban vannak az állami szervezésű iskolákkal szemben. Ha egyenlő jogokat kapnának velük, kitűnően működhetnének, ösztönözni is lehetne őket. Attól, hogy valamire az adónkból pénzt áldoznak (a közoktatás állami támogatása ellen nincs kifogásom), attól még nem kell központilag irányítani. Ezt azért mondom most ilyen részletesem, mert legnagyobb megdöbbenésemre éppen liberális barátaim háborodtak fel a leginkább ezen a példámon. (Nyilván azért, mert az oktatási tárca hosszú ideig volt liberális vezetés alatt, és Magyar Bálint miniszterként valóban sok jó célért küzdött, és sok mindent megvalósított.)

Ötödször: Szintén liberális barátaim háborodtak fel a legjobban azon, amit a 2010 előtti időszakról mondtam. Azon, hogy a korábbi kormányok kevésbé tudtak vagy akartak visszaélni a hatalommal, mint a mostani, de Orbán rendszere csak a szélsőséges formája a korábbiaknak. Rettentően sértőnek találták ezt, pedig nagyon finoman és visszafogottan fogalmaztam, mert a véleményem ennél sokkal rosszabb. Egyszerű önámítás azt gondolni, hogy a demokratikusan választott maffiavezérek kora 2010-ben kezdődött. Igaz, hogy az olajszőkítés politikai szálairól, a 60%–40%-ról, az autópályabizniszről és hasonlókról nincsenek bizonyítékok, csak sejtések. De van bizonyíték sok másra. Ismerek egy családot, akik falun élnek, és a Jobbikra szavaznak, pusztán azért, amit maguk körül látnak. A környéken csupa MSZP-s és fideszes polgármester van, de egyben közösek: élet és halál urai, a környék összes földje az ő kezükben vagy ellenőrzésük alatt van, és egyáltalán, a környék minden munkahelye közvetlenül vagy közvetve az övék. A rendszerváltás óta nem tudtak és nem akarnak gátat szabni a kiskirályságok kialakulásának, és akkor a nagyobb királyságokról nem beszéltünk.

Hatodszor: Sok rosszat lehet elmondani a mostani mozgolódókról, sok zavarosat beszélnek. De a parlamenti pártjainkról is el lehet mondani nagyjából ugyanezt. Nem tudom, mi a kiút, mi lesz ebből, de mérjünk egyenlő mércével.

Holnap este felteszek ide egy kicsit részletesebb szöveget a helyzetértékelésemről, mert azt mondják, a FB-on több emberhez jut el, mint ha egy újságban nyomtatják ki.”