Pelikán elvtársak az Orbán-kormányban

„A volt főnökéről, Orbán Viktorról sokan mondják, hogy a lojalitást többre tartja a szakértelemnél.

Az előző kabinetnek én voltam a legfegyelmezettebb államtitkára: kétnaponta lemondhattam volna valamiért, de hittem benne, hogy a szakmai szempontokat össze lehet egyeztetni a politikai elvárásokkal, a gazdaságfejlesztés meg a munkahelyteremtés érdekeivel, és amíg hivatalban voltam, ez az esetek többségében sikerült is. Amikor pedig nem, például a vízügy átszervezésénél vagy Paks kérdésében, akkor ellentmondtam, a parlamenti bizottságok előtt és a kormányban is. (…)

A nemzeti parki földek széthordása is elkezdődött már 2014 előtt.

A hivatali időmben a nemzeti parki hálózat az intézményrendszer legerősebb eleme volt. Ez nem a mi érdemünk, hanem az elődeinké, és főleg a szakembergárdáé: 2007 után példátlan intenzitással kezdtek hozzá az uniós pályázati pénzek megszerzéséhez, mára minden tíz forintból, ami a működésükhöz kell, csak hármat fizet az állam, a többit az EU adja. Az előző ciklusban főleg a bérletbe kiadott földek újraosztása zajlott, jelentős érdeksérelmekkel, de csak korlátozott természetvédelmi károkkal.

Most viszont a legsötétebb forgatókönyvek látszanak érvényesülni. A legenyhébb eset, hogy a nemzeti parki igazgatóságok önállósága megszűnik, de az is lehet, hogy besorolják őket a megyei kormányhivatalokba, és van elképzelés a teljes felszámolásukról is. Ha ez megtörténik, az elsősorban a bányászati érdekek miatt következik be: lignitet, zeolitot, sódert, a Budapest–Belgrád-vasútvonal építéséhez kőzúzalékot akarnak bányászni a nemzeti parki területeken, és ehhez nincs szükség akadékoskodó természetvédőkre. (…)

Mit gondolnak a Fidesz vezetői valójában a környezet- és természetvédelemről?

Vannak olyanok, akik valamiféle balos elhajlásnak vagy a gazdagok hóbortjának tartják, de az uralkodó felfogás szerint csak egy fölösleges akadály a gazdasági tervek megvalósítása útjában. Az előző kormányban még érvényesült egyfajta egyensúly az értékek és az érdekek között, mára csak a nyers érdekek maradtak. És hiába bizonyítja az élet naponta az ellenkezőjét, általánossá vált az a szemlélet, hogy a szakértelem csak egy bolsevista trükk.

Pedig a lojalitás valódi tudás nélkül nem ér semmit. A mostani apparátusból, a környezetvédelemért is felelős államtitkárságtól jött az a megmagyarázhatatlan előterjesztés, hogy a napelemekre, sőt a szélerőművek és a hőszivattyúk fő alkatrészeire is termékdíjat kell kivetni. Ilyet csak az ír le, akinek fogalma sincs a fenntarthatóság alapvető összefüggéseiről, és bármi áron eleget akar tenni annak a felülről jövő elvárásnak, hogy be kell bizonyítani: a megújulók drágábbak az atomnál. Láthatóan nem értik a kor szellemét, ahol még a hatalmas szénvagyonú Kína is átáll a zöldenergiára, nem fogják föl, hogy az atomfizikus végzettségű Merkel nem politikai okokból mond le az atomról, hanem azért, mert tisztában van vele, hogy ha az atomerőműveknek meg kell fizetniük a valós kockázatokat fedező felelősségbiztosítás reális költségeit, akkor az atomenergia soha többé nem lesz versenyképes.”