Utcára hangolva

„Alanti hely kevés lenne felsorolni, hogy utóbbi hónapok tüntetéseinek, demonstrációinak és sztrájkjainak a vezérmotívumait sorra vegyük, ami egyértelműen érezhető, hogy óriási a szakadék a politikai elit és a nép között, nincs párbeszéd. A lázadás lélektanának egyik alaptézise, hogy a még élhetően elviselhető rosszért nem állnak fel az emberek a fotelből. A végső elkeseredés, a reménytelenség duzzasztja utcaivá az indulatokat. Miközben minden napra jut egy kisebb-nagyobb utcai megvillanás, a politika három majmot játszik: nem hall, nem lát, nem beszél. A demokrácia beteljesülését és a szólásszabadság megnyilvánulását kikövetkeztetni a hónapok óta tartó elégedetlenségi hullámból – lehet egy olvasat, de mi van, ha csak a kotta van fordítva a kézben, és amit Örömódának akarnak hallani, az a Sors szimfóniája, ami kopogtat az ajtón. Egy rossz szólam az egész zenekar hangzását falssá teheti. Ilyenkor a karmester dolga, hogy leállítsa a hamis hangokat és újra megadja az alaphangot.”