„A villámgyorsan megszerveződött tiltakozásokon általános kormányellenes érzelmek törtek felszínre. Pedig az önkormányzati választások után úgy tűnt, hogy az addig sem túl élénk ellenzéki erők végleg apátiába estek. A tökéletesen elhiteltelenedett, lenullázódott, és egyébként még kevéssé legális fideszes praktikákkal is darabokra szedett hivatalos ellenzék képtelen lett volna bármilyen komolyabb elégedetlenséget látható méretű megmozdulásba csatornázni. Még a netadó elleni tüntetés előtt egyetlen nappal is csupán tökéletesen komolyan vehetetlen csoportocskák bohóckodtak az utcán, a lehető legnagyobb szolgáltatot téve Orbánéknak, erősítve a Centrális Erőtér központi üzenetét: Csak a Fidesz! Ami azon kívül van, szánalmas, erőtlen, komolytalan.
A netadó ügye viszont egyetlen pillanat alatt újra lendületet és tulajdonképpen reményt adott az orbáni politika ellenfeleinek. A vasárnap és kedd este nagyon dühösnek látszó embereket nem csak a netadó vitte az utcára, hanem az utóbbi hónapok egyre arrogánsabb kormányzati húzasai, a Nyugat-ellenessé váló politika, az afrikai és posztszovjet kleptokráciákat közelítő korrupció (és az azt kísérő dermesztően cinikus kommunikáció), a már nyíltan antidemokratikussá (Orbán terminológiájával: illiberálissá) vált gesztusok.
Egyetlen pillanat alatt megteremtődött az a közös úgy, amely körül újjászervezhették magukat a Fidesz illiberális lázálmától irtózó csoportok.
A miniszterelnök pedig időben felismerte, hogy hibázott. És visszavonult. Máris hatalmas a káosz az antiorbánista oldalon: vannak akik győzelmet ünnepelnének, mások a tiltakozást folytatnák. A »közös ügy«, »a platform« épp olyan gyorsan foszlott semmivé, ahogyan a semmiből tűnt elő alig egy hete.
Orbán megint jól taktikázott, fontos csatát nyert.
Ettől persze a stratégia, a kormányzás színvonala marad olyan, amilyen volt.”