„Nem hagyhatjuk el itt Serédi Jusztinián hercegprímás fontos szerepét sem, hiszen ő az Országtanácsnak a legbefolyásosabb személye volt, egyik legfontosabb - lefektetett - közjogi funkciója, »a magyar alkotmány őre«, amelyet a főpap komolyan is gondolt mindig. Horthy eltávolítása után különösen komolyan, azokban a válságos időkben. Gyakorlatilag Horthy kormányzó »lemondása« után ő volt az első, legitim közjogi személy Magyarországon de iure. Ő – feljegyzései szerint és ebben a pozíciójában – egyértelműen törvénytelennek nevezte az ülésen a hatalomátvételt, ez ellen jogi érveket hozott fel, ezt a felszólalást viszont az ülés jegyzőkönyve nem, vagy csak részben örökítette meg (Serédinek nem adták át mindenesetre). Serédi és köre ezt annak tudta be, hogy a nyilasok nem vették azt bele, ezért is írta le saját magának a hercegprímás azt (jellemző, hogy a poszt-marxista és a szélsőjobbos megemlékezések viszont azt mondják, hogy el sem hangzott ez a beszéd, ami azért tűnik fikciónak, mert a részletei benne vannak ennek a beszédnek a jegyzőkönyvben is, de a jegyzőkönyvet a hercegprímásnak nem mutatták meg elkészülte után, a kérése ellenére sem, csak a két házelnök kapott belőle egy-egy példányt, e mellett pedig Serédi ezeket az érveket megismételte Szálasinak egy személyes audiencián Esztergomban a puccs után). (...)
Ezek alapján úgy érezzük, hogy a nyilas puccs után teremtett helyzetről tévesen állapítják meg sokan, hogy »teljesen törvényes volt« és az a – szélsőjobboldalon nagyon is erősen elterjedt – mítosz, mely szerint »Szálasi Ferenc volt Magyarország utolsó törvényes kormány-, és államfője« egyszerűen nem igaz. A jogfolytonosság megszakítása ugyanis a nyilasok forradalmi megoldásával történt meg újra vagy éppen folytatódott a német megszállás után. Az 1944. X. törvénycikk, amely manifeszt módon kimondta az államfői tisztség ideiglenes betöltését a »nemzetvezetői« tisztséggel, természetesen illegitim volt, mégha éppen a nyilasok és támogatóik mindent megtettek azért, hogy jogszerű (legális) legyen (e két fogalom ugyanis messze nem ugyanazt takarja). Ezt a törvényt senki nem jegyezte ellen ugyanis, a Magyar Királyságban kell pedig egy ilyen közjogi pozíció, hiszen a parlament nem hozhat csak önmagában ilyen törvényt, ráadásul valótlanságot állított a törvényben, amikor azt mondta, hogy a kormányzó »lemondásának kieszközlésénél oly fizikai vagy lelki kényszer, mely elhatározását befolyásolta volna, alkalmazásra nem került.«, hiszen ezzel ellenkezőt nyilatkozott nyíltan Horthy Miklós már akkor is, később pedig pláne megtette ezt.