Stumpf András féligazsága a norvég balhéról

„Vicces a jogi okfejtése is Stumpfnak az Ökotárs kölcsöneivel kapcsolatban, ezt írja: »Még mielőtt szentté avatnám itt az Ökotársat: a jogosulatlan pénzügyi tevékenység szerintem simán megáll majd az alapítvánnyal szemben. Olyan tényleg nincs, hogy valaki kölcsönt ad, kamatot szed, miközben nem pénzintézet. Márpedig ilyen bizony volt, elismerte a vezető is.« Egészen döbbenetes felületesség ez. Egyrészt, ha kamatra nem lehetne kölcsönadni, akkor bizony bankba sem tehetne be pénzt Stumpf úr a saját sztenderdjei szerint, mert a bankbetét nem más, mint a banknak kamat fejében adott kölcsön. És akkor barátnak sem adhatna kamatra kölcsön soha.

Az meg kifejezetten messze vezetne, ha megnézné a vonatkozó törvényt is, végülis jogi álláspontot fogalmaz meg. Akkor kiderülne, hogy üzletszerűen tilos kölcsön adni, aminek a törvényi definíciója ez: az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett - előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ezen törvényi tilalommal párhuzamosan egy alapítvány kuratóriumának törvényi kötelezettsége az is, hogy megőrizze az alapítvány vagyon értékét – akkor követne el hűtlen kezelést, ha nem ezt tenné. Ergo ingyen nem adhat kölcsön cél szerinti tevékenység keretében sem (ilyen az Ökotárs tevékenysége, amely olyan civil szervezeteknek adott kölcsön, amelyeknek a gonosz bankok nem adtak). Ezért kérés alapján úgy adott kölcsön, hogy annyi kamatot kért a bankok által hitelképtelennek minősített szervezeteknek, amennyit a legbiztosabb adóstól is kaphatott volna: nevezetesen a kölcsön kamatát az államkötvények hozamához igazították (az állam meg a legbiztosabb adós). Hogy értsük: annak semmilyen törvényi akadálya nem volt, hogy ugyanazt a pénzt ugyanakkora kamatért az államnál helyezze el az alapítvány, mint amennyi kamatot kapott a civil szervezetektől. Hol itt a bűnös nyereségszerzési cél? És ki szerezte a nyereséget? Az Ökotárs? Az elkövető nem lehet, csak természetes személy. Melyik természetes személynek származott ebből nyeresége? És hol van a gazdasági tevékenység, amelynek keretében a törvény szerint mindezt tenni kell ahhoz, hogy bűncselekményről beszéljünk? Az a gazdasági tevékenység, hogy a megszorult civil szervezeteknek egyedi kérés alapján, egyedi elbírálást követően, könyvvizsgálók által helyesnek tartott módon, nyilvánosságra hozott jelentésekben követhetően ad valaki kölcsön pénzt? És mitől lesz ez rendszeres? Attól, hogy többször is adott kölcsön az Ökotárs? Tényleg »simán megáll majd a vád az alapítvánnyal szemben?« Ha igen, veszélyben a bankbetéteket elhelyező, vagy barátaiknak kérésre, államkötvényhez kötött kamattal kölcsönadók tiszta erkölcsi bizonyítványa is.

Végül volt pár nem lényegtelen dolog, ami kimaradt a cikkből. Helye lett volna benne annak, hogy a mostani eljárásban érdekes módon nem azoknak a szervezeteknek az iratait vitték el, amelyeknek állítólag bűncselekmény útján pénzt kölcsönzött az Ökotárs, hanem azokét, akiket éppen a Heti Válaszban is megneveztek tavaly, mint a Soros és Norvég Alap pénzeiből működő kormánykritikus civil szervezeteket. Azt is érdemes lett volna megemlíteni, hogy éppen azokat az iratok szerzik meg így, amelyeket a jogalap hiányában indult KEHI eljárásban megtagadtak kiadni a szervezetek, és ezt a pénzt adó norvég állam nem kifogásolta, többször jelezve: a nemzetközi megállapodás értelmében a KEHI-nek nincs joga vizsgálni a pénzfelhasználást, mert az nem magyar pénz (ahogy azt Stumpf is korrektül kiemeli a cikkében). Ahogy az sem lényegtelen, hogy az eljárások alapjául szolgáló vádak hetente változnak: sikkasztás, hűtlen kezelés, jogosulatlan pénzügyi tevékenység.”