Megint jönnek, lejáratnak

„1. »Orbán bejelentette arra vonatkozó terveit, hogy országát „illiberális állammá” teszi, miközben a világ legelnyomóbb rezsimjeit – Oroszországot és Kínát, például – említette modellként« Nemhiába nem idézi Orbánt a szerző, mert úgy nem lehetne félremagyarázni. Orbán azt mondta, hogy »Ezzel magyarázható, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma a slágertéma a gondolkodásban azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország.«

2. »Ez volt Orbán legpimaszabb antidemokratikus lövése, mióta konzervatív Fidesz-pártja hatalomra jutott 2010-ben (…)« – mondja az »illiberális államról« szóló rész kapcsán a szerző. Nagy kár, hogy az antiliberális nem egyenlő az antidemokratikussal, a nem liberális pedig a nem demokratikussal, egyetemi oktató szintjén ez óriási hiba.

3. »Drámai fordulatára 1993-ban került sor, amikor Orbán jobbra vezette Fidesz-pártját a következő évi választások előtt, ezt a hatalmi húzást az akkori kormánypárt, a jobbközép MDF parlamenti helyeinek megszerzése érdekében találták ki. (…) A húzás újrarendezte az ország politikai játékterét, ezzel pedig mély árkot hozott létre Magyarország liberális baloldala és konzervatív jobboldala között, amely máig megmaradt.« Kár, hogy az 1994-es választás előtt a Fidesz és az SZDSZ liberális blokkot alkotott, az ország politikai életét pedig a szociálliberális koalíció létrejötte, az SZDSZ átállása rendezte újra.”