„Szóval volt már ilyen, és ennél rosszabb is. De azért halkan jegyezzük meg még egyszer: ez a Csender gyerek gyáva, szar alak. Mert hát Kukorelly Endre mégis csak majdnem kétszer idősebb nála, ennyivel idősebb embert pedig nem ütünk meg még akkor sem, ha tökrészegek vagyunk. És ami a legfontosabb: Kukorellyt lehet nem szeretni politikai hovatartozása miatt, de írói teljesítménye elvitathatatlan.
Ettől a Csender gyerektől viszont még semmit sem olvastam. Ami lehet persze az én hibám. De hát, végül is, már Illyés is töprengett azon a naplójában, sok ezer kötetes könyvtárában ülve, hogy miért van neki sok ezer kötetes könyvtára, amikor negyven éve ugyanazt a tíz könyvet olvassa… Az a helyzet, hogy ha egy lakatlan szigetre kellene mennem, és tíz könyvet vihetnék magammal, Csender Levente művei nem lennének a tíz között. És most már biztos, hogy nem is lesznek soha.
Amúgy jobbulást Kukorellynek. Főleg a lelkének. Te meg, Csender, ugorj be hozzám valamikor. Én szívesen pofán váglak.”