Olaszrizlingből elégtelen

„A mennyiségi szemlélet megszállása és diktatúrája, valamint a borrendszerváltás zavaros évtizedei után időszerű és szükségszerű volt egy (vagy több) olyan szőlőfajta után nézni, amely biztos pontként segít majd kifordítani a sarkából az egész világot. A furmintba vetett hitet már igazolja a rendszeres ima Tokaj felé, de nincsenek kevesen az olaszrizling-sereg törzszászlósai sem. Utóbbi némi jogfolytonosságot is visz a rendszerbe, hiszen (állítólag) még akkor is jó, ha nem is olyan jó, több kilós terheléssel maximum elfröccsözzük, ha más nem. Az olaszrizling-szekta – teszem hozzá gyorsan – csak akkor fog több hívőt toborozni, ha képes megbízható és hiteles lenni már az alapokon is. A biztos alap stabil hazai fogyasztóközönséget hoz, az pedig a prémium minőség előállítását indukálja, amivel talán már a határon kívülre is merészkedhetnénk.

Egy hosszabb, az alapoktól messzebb alig nyújtózkodó kóstoló alapján úgy tűnik, hogy ez az olasz-sztori gigantikus bukta. Nem az a baj elsősorban, hogy vannak mélypontok, hanem az, hogy ebből pusztán véletlenül sikerült összeszednünk egy csokorra valót. A szinte biztosnak vélt elégedettség helyett most négy kézzel húzzuk meg a vészharangot, innen ugyanis úgy tűnik, hogy már csak felfelé vezet az út. Nem, nem örülünk, Vincent.”