Munkaalapú társadalom

2014. július 30. 09:06

A munkára mint értékre való építés – az én olvasatomban – nem jelenti a demokrácia végét, sőt, jótékonyan hatna a jogok és kötelességek kibillent egyensúlyának visszaállítási folyamatára.

2014. július 30. 09:06
Pálfi Zsuzsanna
reposzt

„Apai nagyanyám (...) hihetetlenül sokat dolgozott, és beosztással, takarékosan élt. (...) A negyedik parancsolatnak - a hat nap munkálkodásról és a hetedik nap megszenteléséről szólónak – ő volt az egyik igazi élő illusztrációja. Hithű katolikus volta ellenére életmódja, életfelfogása az igazi puritánokéra emlékeztetett.


Nekem - többek között - ő jutott eszembe a miniszterelnök elhíresült mondatáról, melyben a munkaalapú társadalomról vizionál. Sok tekintetben elpuhányodott, ellustult, pazarló, panaszkodásra hajlamos, csodaváró társadalmunk megújulása csak a szorgalmas, takarékos munkás kezektől várható. Nem a jogok állandó hangoztatásától, életidegen eszmék szajkózásától, íróasztalszagú, sokszor kierőszakolt deklarációktól, szabályozásoktól,  nem a külföldi megmondó emberek jóindulatától, a cinizmustól, a devianciák erőltetésétől. Nem a sült galamb várása, a másikon vagy a közösségen való élősködés, és főleg nem a más rovására történő nyerészkedés visz előre egy nemzetet.

Az élet annál sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt egyesek igyekeznek beállítani. Ha folyamatosan és szorgalmasan teszed a dolgod, ha nem esik le az ujjadról a karikagyűrű, mikor mozdítani kell valamit, ha közben nem mulasztod el kérni Isten útmutatását és áldását, ha belátással és takarékosan élsz, lelkedben békesség és elégedettség lesz, fel tudsz állni a botlásokból, meg tudsz állni a viharokban, biztosítani tudod magad és a tiéid jövőjét. Áldássá lehet még egy-egy nagy keserűség is, mert ami nem pusztít el, az erősebbé tesz. Megtalálhatod a napi hálaadásra valót, és a »jut is, marad is« örömteli tapasztalata köszön be hozzád. Aki nem fél a munkától, sok minden keresztül ment már, az hajlandó megosztani szakmai tapasztalatait az újoncokkal, és szívesen tesz azokért is, akik valami miatt nem képesek önmagukat ellátni, de nem sokra becsüli a lustát, a mihasznát.

A munkára mint értékre való építés -az én olvasatomban- nem jelenti a demokrácia végét, sőt, jótékonyan hatna a jogok és kötelességek kibillent egyensúlyának visszaállítási folyamatára.”
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
várúr
2014. július 30. 14:17
A hölgy minden szavával egyetértek.
balbako_
2014. július 30. 10:20
"A munkára mint értékre való építés -az én olvasatomban- nem jelenti a demokrácia végét, sőt, jótékonyan hatna a jogok és kötelességek kibillent egyensúlyának visszaállítási folyamatára.” Erről van szó, ez lehet egy normális cél egy normális országban.
kukagyerek
2014. július 30. 10:13
"..társadalmunk megújulása csak a szorgalmas, takarékos munkás kezektől várható. " ............... Akkor nem, orbán rejtett erőtartalékaitól?
berzsian56
2014. július 30. 09:48
A liberalizmus parttalan szabadságeszményét csak a többségi társadalom érdeksérelmére tudta megvalósítani. Igaz, ez érdekelte őket legkevésbé. Tudták, merték, tették, lerabolták, majd a szajréval megléptek. A felkentek szűk, ám annál erőszakosabb csoportja úgy gondolta, neki joga van az egyéni érdekeit a társadalom érdekei elé helyezni és ezt elnevezte nyitott társadalomnak. Ennél zártabb érdekérvényesítő csoport pedig aligha létezett, a többit elintézték handabandázó ,verbális kommunikációval. Ahogy most is teszik.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!