„Apai nagyanyám (...) hihetetlenül sokat dolgozott, és beosztással, takarékosan élt. (...) A negyedik parancsolatnak - a hat nap munkálkodásról és a hetedik nap megszenteléséről szólónak – ő volt az egyik igazi élő illusztrációja. Hithű katolikus volta ellenére életmódja, életfelfogása az igazi puritánokéra emlékeztetett.
Nekem - többek között - ő jutott eszembe a miniszterelnök elhíresült mondatáról, melyben a munkaalapú társadalomról vizionál. Sok tekintetben elpuhányodott, ellustult, pazarló, panaszkodásra hajlamos, csodaváró társadalmunk megújulása csak a szorgalmas, takarékos munkás kezektől várható. Nem a jogok állandó hangoztatásától, életidegen eszmék szajkózásától, íróasztalszagú, sokszor kierőszakolt deklarációktól, szabályozásoktól, nem a külföldi megmondó emberek jóindulatától, a cinizmustól, a devianciák erőltetésétől. Nem a sült galamb várása, a másikon vagy a közösségen való élősködés, és főleg nem a más rovására történő nyerészkedés visz előre egy nemzetet.
Az élet annál sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt egyesek igyekeznek beállítani. Ha folyamatosan és szorgalmasan teszed a dolgod, ha nem esik le az ujjadról a karikagyűrű, mikor mozdítani kell valamit, ha közben nem mulasztod el kérni Isten útmutatását és áldását, ha belátással és takarékosan élsz, lelkedben békesség és elégedettség lesz, fel tudsz állni a botlásokból, meg tudsz állni a viharokban, biztosítani tudod magad és a tiéid jövőjét. Áldássá lehet még egy-egy nagy keserűség is, mert ami nem pusztít el, az erősebbé tesz. Megtalálhatod a napi hálaadásra valót, és a »jut is, marad is« örömteli tapasztalata köszön be hozzád. Aki nem fél a munkától, sok minden keresztül ment már, az hajlandó megosztani szakmai tapasztalatait az újoncokkal, és szívesen tesz azokért is, akik valami miatt nem képesek önmagukat ellátni, de nem sokra becsüli a lustát, a mihasznát.
A munkára mint értékre való építés -az én olvasatomban- nem jelenti a demokrácia végét, sőt, jótékonyan hatna a jogok és kötelességek kibillent egyensúlyának visszaállítási folyamatára.”