Jó esély van a Népszava megmaradására

„Két éve, amikor Közgép-hirdetések jelentek meg a lapban, az MSZP felháborodott, mire egyik munkatársuk, Andrassew Iván visszautasította a kritikát, mondván: az MSZP frakciója és elnöksége is egyaránt felelős a Népszava nehéz helyzetéért. Ön is így gondolja? Miért dönthetett úgy a Közgép, hogy baloldali lapokban kezd el hirdetni?

Ez utóbbira nem tudok válaszolni. Lehet, hogy az európai uniós pályázatoknak volt egy olyan dedikált része, hogy országos napilapban kellett hirdetniük. De ezt tényleg nem tudom, és nem is akarom firtatni, egy piaci szereplő miért hirdet nálunk. A törvényességét kell nézni a dolognak. És azzal, amit Andrassew Iván mondott, mélyen egyetértek: olyan nincs, hogy tiltakozom a Közgép hirdetése ellen, de nem biztosítok a másik oldalról forrást. Akkor mi ezt a szerződést felbontottuk a szocialista vezetés felháborodása miatt, aztán eltelt három hónap, és válságba került a Népszava. Vissza kellett mennem a Közgéphez, hogy szeretném újraéleszteni a dolgot. Hálistennek, erre hajlandóak volt. Nálam egy piaci szereplő hirdet. Ha valami olyat kért volna tőlem a Közgép, ami összeegyeztethetetlen a lap ethoszával, az engem minősített volna, ha belemegyek. Tessék megnézni, változott-e egy centit is ettől a lap irányvonala.

És ha ezek után a Népszavához eljutott volna egy exkluzív információ a Közgépről, azt lehozta volna?

Természetesen igen. Nyilván megadom a lehetőséget, hogy reagáljon rá – de ezt teszem akkor is, ha nem hirdet nálam. A mai újságírásnak sajnos egy etikátlan vonulata, hogy anélkül írnak meg valamit, hogy megadnák a lehetőséget a reakcióra.

A tízezer új előfizetőre vagy a 10-15 milliós befektetőre milyen kilátások vannak most, lassan egy hónappal a bejelentés után, mely szerint csak két hónapjuk van hátra?

Küzdünk. Ma úgy látom, jó esélyek vannak a megmaradásra, ha nem is mozdultak meg tömegek. Ötszáz új előfizetőnk van – mondhatnám némi gúnnyal, hogy már csak 9500-ra van szükségünk. De manapság ötszáz új előfizetőt is nagyon meg kell becsülni. Nyilván nem könnyű egy olyan lapnak előfizetőt gyűjteni, aminek az a híre, hogy a szakadék szélén táncol. Ami a befektetőket illeti: kilincselek, keresem a száz leggazdagabb magyart. Nem mondom, hogy nagyon hatékony vagyok, de legalább beszélgetek velük. (...)

Hány százalék esélyt lát ma a Népszava megmaradására?

Körülbelül ötvenet. Vagy legyen hatvan, emeljük tíz százalékkal. Tényleg vannak nagyon biztató tárgyalásaim. Egyébként ha most elküldenék húsz embert, már talpon maradnánk – csak a színvonal megsínylené a dolgot. De a bizonytalanság okán így is két-három hét alatt felmondott tíz ember. A munkatársaknak csak azt tudjuk mondani: küzdünk a megmaradásért. Persze, felelőtlenség lenne tőlem bárkinek is azt mondani, hogy ne keressen más állást. Azt kértem egyébként a szerkesztőség tagjaitól: higgyenek és bízzanak bennem, vállalom ennek az egyszemélyi felelősségét. De ez egy nagyon nehéz próba.”