Gurmai Zitának – csupán egy vallomás…

„Drága egyetlenem! Néhány hete már elsirattalak. Szégyellem magam, de ez a színtiszta igazság. Mázsányi könnyeket hullajtottam Érted. Azt hittem nem látom többé csinos kis arcodat, s nem hallom soha már bársonyos hangodat. Téged gyászoltalak Kedvesem, a magyar közélet legcsinosabb hölgyét nőjét! (Bocsánat, mindig elfeledkezem arról, hogy ti, kedves feminista NŐK, utáljátok ha hölgyeknek szólítunk titeket!) Aggódtam Érted… Igen, aggódtam, hogy az uniós választási pofon után el kell felejtenem csintalan mosolyodat, sudár alakodat, s okos kis szemeidet. Mit aggódtam… rettegtem! Igen, rettegtem, hogy nélküled elhomályosulnak majd a »nőügyek« szép hazánkban. Amit, megjegyzem mi, férfiak, általában igencsak szeretünk. (leginkább titkolni… de ez maradjon a mi titkunk Zitám!) Hidd el nagyon féltettelek! De félelmem – bevallom őszintén – önzőség is volt egyben. Mert féltem, hogy már vénülő kezemmel nem fogom meg a kezedet, s már vénülő szememmel nem őrizem többé a szemedet... – ahogy a költő (majdnem) mondá. De csalatkoztam. Örömmel és pozitívan csalatkoztam! Mert kecses kis alakod ismét feltűnt a közélet nem éppen unalmas uborkaszezonbeli hajnalán.

Zitám! Messze van ugyan Mexikó, tudom jól, de nem oly távol, hogy ne hallanám el ideáig szépen csengő szavaidat! (S mint Te is tudod jól: »a távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja…«) Szívem hevesebben kezdett el verni, mikor meghallottam, hogy az Európai Szocialisták Nőszervezetének elnökeként Mexikóban, a Szocialista Internacionálé Nőszervezetének ünnepi ülésén vitattad meg a többi feministával »a Pekingi Cselekvési Platform óta eltelt 20 évet«. Szívem még nagyobbat dobbant, mikor olvastam, hogy  szerinted „az első lépések megtörténtek, de még messze vagyunk a Pekingi Cselekvési Platform céljainak teljes megvalósulásától.« De a legis-legis-legnagyobbat akkor vert, mikor azt csacsogtad negédesen, hogy »érezhető a nyomás a konzervatív erők részéről«, de nem fogjátok (ó nem!) feladni, amit az elmúlt évtizedekben már elértetek. Úgy legyen, drága egyetlenem!”