Csakazértis-emlékmű: dicstelenül és avatatlanul

2014. július 23. 11:24

Lett egy olyan emlékművünk, ami senkinek nem hiányzott, senki nem kérte, ellenben sokakat sért és még diplomáciai konfliktusokat is okoz.

2014. július 23. 11:24
Balogh Ákos Gergely
Mandiner

Vasárnapra virradóra helyére került a német megszállás áldozatainak emlékművének szoborcsoportja. Az éjjeli órákban, kordonok és rendőrök védelmében emelték be a már álló oszlopok elé az angyalt és a sast. Az eddig sem dicső, eddig sem méltóságos történet e mozzanata is nélkülözött minden dicsőséget, minden méltóságot, akár logisztikai, akár botránymegelőzési okai voltak az időpontválasztásnak.

Senkivel, de tényleg senkivel nem találkoztam, aki ezt az alkotást igazán magáénak érezné – nem csoda, hogy avatatlanul marad. Így aztán lett egy olyan emlékművünk, ami senkinek nem hiányzott, senki nem kérte, ellenben sokakat sért és még diplomáciai konfliktusokat is okoz (elég csak az alkotás ellen tiltakozó Egyesült Államokra gondolni, akiknek ráadásul onnan néhány méterre áll a nagykövetsége). Ez kétségkívül olyan politikai teljesítmény, ami párját ritkítja.

Pedig a sejthető alapötlet kifejezetten rendben volt: ha már a dicsőséges Vörös Hadseregfelszabadítási obeliszkjét államközi szerződés miatt nem lehet eltüntetni a térről, akkor értelmezzük át úgy, hogy az ovális alakú tér másik fókuszpontjába is egy totalitárius megszállásra emlékező jelképet állítunk. De ehhez elég lett volna egy másik obeliszk, a megfelelő feliratozással.

Ehelyett sikerült egy dagályos, giccsesen figuratív valamit odatelepíteni, ami tartalmában és esztétikájában is vállalhatatlan. A kész szobroknak a korábban ismert tervekhez képest két új eleme is van: a német birodalmi sas meggyűrűzése – 1944-es feliratozással, biztos, ami biztos – és az arkangyal kezében tartott (onnan kihulló?) országalma, ami még zavarosabbá teszi azt a szándékot, hogy az angyal ne a magyar államot, hanem az áldozatokat szimbolizálja.

Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is elmaradt volna akár csak egy utolsó kis bronztábla avatása is. Az emlékmű állítója rendszerint büszke arra, hogy emlékezik és ahogy emlékezik, beszédet mond, koszorúz, és így tovább. Az elmaradt avatás alighanem annak a nagyon késői felismerése, hogy ezt nem kellett volna. A kormánynak számos lehetősége lett volna jobb belátásra térnie, és hagyni a fenébe a Budapest egyik legszebb terét elcsúfító, zavaros, önfelmentő és -becsapó koncepciót – mégis végigvitte, csakazértis.

Ez az arrogáns csakazértis-motívum teszi az emlékművet az Orbán-kormány legnagyobb szimbolikus öngóljává. Felépítette a hatalmi arrogancia kitűnően gyűlölhető jelképét, amit aztán őriztethet készenléti rendőrökkel, körbekordonozva. 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 340 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Brigadéros
2014. július 25. 06:56
Szoci-ál-liberáliséknál ez az emlékmű fontosságában megelőzi még az általuk rendszeresen vizionált 14 millió éhező magyar gyereket is... Az átévé is ezen rugózik, addig se kelljen beszélni az ENSZ-iskolában darabokra bombázott gyerekekről...
Papuska
2014. július 24. 16:47
Az emberek mai történelemszemlélete úgy alakul ki, hogy az iskolában tanultakat beillesztik a mai világba, és abból alkotnak ítéletet. A múlt század közepén nem, hogy televízió, de rádió sem volt a családok jelentős részében. Az újságok erősen cenzúrázva hozták le a híreket. Az ország vezetésének vélhetően lehetett valamilyen információja a haláltáborokról. Gondolom ők is azt remélték, hogy ennek fele sem igaz, hisz Horthy kisebbik, még élő fia a Mauthauseni koncentrációs tábor fogja volt. (ezt úgy igyekszünk elfelejteni!) Az egyszerű embereknek, de még azoknak sem, akik elfogták, és vagonokba tették a szerencsétlen zsidókat, nem volt információjuk arról, hogy mi lesz velük. Még a zsidóknak, maguknak sem volt! Persze terjedtek történetek, de az háborús propagandának tűnt az emberek szemében. Édesanyám elbeszélése szerint, még közvetlenül a háború után is nehezen hitték el az emberek, a borzalmakat. Ilyen körülmények között kollektív bűnösségről beszélni, meg szembenézést hirdetni durva csúsztatás, vagy csak butaság! A háború végén, a számára kedvező területi megítélés érdekében Benes kezdte el terjeszteni a magyarok kollektív bűnösségéről szóló propagandát, onnan került be az ANTANT jelentésekbe, majd a tankönyvekbe. Józanul átgondolva, és a maga idejébe helyezve a dolgokat teljesen abszurd. Persze háború volt és indulatok is. Ma olyan indulatok, gyűlölet alakul ki 30-40 éves emberekben, mert azt hiszik, hogy jól látják a dolgokat, ami a jövőre nézve veszélyes. Szólaljon már meg néhány józan ember!
sobrk
2014. július 24. 15:20
Rámásztak a mandinerre a ballibsik.
Claypool
2014. július 24. 12:09
Tiszta, érthető és elfogadható vélemény a mandineré. Kár hogy a hozzárendelt trollsereg, amely Orbán minden szellentésére haptákba vágja magát, most inkább a pirosat nyomta nagyobb előszeretettel.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!