Én élni akarom az életet, nem merengeni, se nem tervezni

„– Irigyled azokat, akiknek megadatott egy konszolidált, nyugalmas, biztonságos élet?
– Nagyon-nagyon-nagyon! Ilyet szeretnék én is, de tudom, hogy három hét után belepusztulnék. Tehát ez így jó, mert én erre vagyok hivatva, és hálás vagyok, hogy mindez megadatott. Még ha volt is sok kudarcom, csalódásom, kritikus időszakom, ért sok fájdalom.

– Néha az az érzésem, mintha egy hatalmas előadásnak tekintenéd az életedet, amit te rendezel, castingolsz, játszod a főszerepet, tervezed a díszleteket…
– Nagyon félreismersz. Én nem foglalkozom élet-marketinggel, az egész létezésemben nincs semmiféle rendszer. Ma fogalmam sincs, hogy mit fogok tenni holnap vagy holnapután. Én élni akarom az életet, nem merengeni, se nem tervezni. Megélni a mindennapok örömeit, és nem lázongani.

– Pedig az egész életed egy nagy lázadás, szembenállás mindennel, ami megszokott vagy konform…
– Eközben én magam a lelkem legmélyén konformista vagyok. De nyilván semmiféle hagyományos, kijárt úton nem juthattam volna el egészen idáig abból a helyzetből, ahonnan indultam. Ehhez valószínűleg lázadnom kellett folytonosan, és megvívni a harcaimat, akár a körülményekkel, akár a környezetemmel, akár a beidegződöttségekkel, akár önmagammal szemben. Miközben valóban megnyugvásra, harmóniára vágynék, érzem, hogy ettől létezem.

– Van, hogy provokálod a sorsot?
– Olyan van, hogy csak azért is csinálok valamit, ellene szegülök egy velem szembe irányuló akaratnak, de ezt is csak azért teszem, hogy védjem a szabadságomat. Amikor korlátozni akarnak. Megfeleltetni, másmilyenné tenni. Az már nem én volnék. Megdolgoztam, megküzdöttem érte, hogy ilyen legyek, életem, törekvéseim, eddigi tetteim elárulása lenne, ha ezt feladnám bármilyen egyéb érdek miatt.

– Aki ennyire eltökélten járja a maga útját, annak számolnia kell azzal, hogy aligha lesznek mások, akik folyamatosan követni tudják. Nem félsz a magánytól?
– Számolok vele. Vállalom, a megalkuvást nem tudnám. Van az a történet a buta indiánról, aki át akar úszni egy 100 méter széles tavat, aztán 80 méternél rájön, hogy ez sok lesz neki, és ezért visszafordul. Én is már tudom, hogy túl vagyok a felén, és innen már nincs értelme visszafordulni.”