Hatalmas botrányt robbantott ki a Wprost hetilap Lengyelországban: a választások előtt a belügyminiszter gazdaságélénkítésre utasította a jegybankot, a jegybankelnök pedig a pénzügyminiszter leváltását kérte cserébe. A lengyel lapok szerint a botrány megkérdőjelezi a jegybankelnök függetlenségét, a lehallgatás maga pedig az állam biztonságát — írta az MTI. Volt-e a rendszerváltás óta, azon belül pedig a Tusk-kormány történetében ilyen horderejű botrány, mint ami most tört ki a Wprost című lapnak köszönhetően?
Volt néhány lehallgatási botrány, amelyek közül talán az úgynevezett Rywin-ügy volt a legkomolyabb 1992-ben, amely arról szólt, hogy bizonyos érdekcsoportok pénzért akarták megvásárolni a médiatörvény megváltoztatását. De olyan, amelynek következménye akár a kormány lemondása lehetett volna, még nem történt.
Ön hogy látja, mennyire súlyos a mostani eset, és tényleg a kormány lemondásához vezethet-e, vagy ha jól kezeli, megúszhatja-e a kabinet?
Túl korai még ezt megjósolni, annál inkább, mert Lengyelországban hosszú hétvége van most a vallási ünnep, az Úr napja miatt. Sok mindentől függenek a továbbiak, például attól, hogy mivel tud még előállni a Wprost. A főszerkesztő, Sylwester Latkowski ugyanis azt állítja, hogy van még több felvétel a tarsolyában.
Donald Tusk kormányfő egyelőre kizárta a lemondást, bár a koalíciós partnere, a Parasztpárt nem olyan biztos a dologban, és az államelnök sem zárta ki a lemondatás lehetőségét. Az ellenzék persze azonnali lemondást követel, ez csak természetes.
Lehetséges, hogy valamilyen hatalmi játszma van a háttérben?
Sok furcsa elem van az egész ügyben, például a Wprost szerepe (magam 10 évig ott dolgoztam, de azóta teljesen kicserélődött a szerkesztőség). A Wprost szinte minden héten megpróbálkozik valamilyen botrányt kirobbantásával, leleplezésével, mert a lap példányszáma rendszeresen csökken. Ők bármit közölnek, ami a kezükbe kerül, s azok, akiknek fontos volt a mostani ügy kirobbantása, pontosan tisztában vannak ezzel. S hogy kik lehettek ők? A varsói verebek sok elméletet gyártottak; például azt, hogy az orosz titkosszolgálat akar bosszút állni Ukrajna miatt, mivel a lengyel kormány egyértelműen a kijevi kormány mellett áll. Vagy azt, hogy néhány magas rangú tisztviselő lendült ellentámadásba, miután lelepleztek a belügyi tárcánál egy nagy korrupciós esetet a kormányzati informatikai rendszerek megvásárlása után. De ezek csak elméletek.
Veszélyeztetheti-e a mostani botrány a lengyel külügyminiszter, az ukrajnai EU-s tárgyaló Radosław Sikorski esetleges EU-s karrierjét?
Ha megbukik a kormány, akkor kevés esélye lesz arra, hogy újra külügyminiszter legyen, ez világos.
A lengyel kormány megítélése egyébként milyen mostanában?
A kormány megítélése elég rossz. Az igaz, hogy az EP-választásokat Tusk pártja, a PO (
Polgári Platform) nyerte meg, de csak minimálisan, 1 százalék különbséggel. Egy csütörtöki gyors telefonos felmérés szerint a lengyelek 48 százaléka lemondást követel, 30 százalék viszont a lemondás ellen van. De ez nem pontos felmérés, és most az indulatok számítanak.
A sajtószabadság veszélyben van, vagy ez egy egyszeri eset, és nem kell tartani a komolyabb veszélyeztetésétől?
A dolog komoly, most ritka szolidaritás van az újságíró társadalomban, a sajtószervezetek már írásban is tiltakoztak. Azért merem remélni, hogy ez még nem végzetes. Olyan helyzetben, amikor a házkutatást tévés stábok filmezik, és végül a rendőrök meghátrálnak, még nem beszélhetünk diktatúráról. Az eljárás mindenképp elég csúnya volt.
Milyennek látja az eset nemzetközi visszhangját?
Sajnos elég rossz pontot kapunk, nincs mivel dicsekedni. Persze a külföldi újságírók leginkább a belföldi véleményekre alapozva írnak, és így erősen függ a hangvételük attól, hogy kire hallgatnak. Mindenképpen komoly a válság, és komolyak lesznek a következményei is.
Mi a legkisebb ár, amivel túlélheti a kormány? Egyes miniszterek menesztése, vagy ez nem elég?
Egy dolog az alkotmányellenes viselkedés, és más dolog a felvételek készítése és kiszivárogtatása. Tuskot teflon-politikusnak nevezik, annyi mindent megúszott már. Most azonban már nem olyan biztos a dolgában, ez érezhető volt a csütörtök reggeli sajtótájékoztatóján: össze-vissza beszélt, nem voltak meggyőző érvei. Az hiszem, az emberek belefáradtak az állandó botlásokba, így lehet, hogy a miniszterek lecserélése már nem segít. Annál is inkább így van ez, mert nemrég volt kormányátalakítás. Ráadásul más elemek sem kedveznek a kormánynak: például még mindig magas a munkanélküliség és növekszik az államadósság. Viszont egyre nagyobb a gazdasági növekedés, és Tuskék arra számítottak, hogy a választásokig érezhetően javulnak a piaci körülmények. Most viszont az embereknek inkább a kormányzási stílussal van bajuk.
Akkor akár ezzel a botránnyal véget is érhet egy korszak Lengyelországban?
Nem lehet kizárni, bár az egyetlen dolog, amire számíthatunk, az a PO és a PiS (
Jog és Igazságosság,
Jarosław Kaczyński pártja) váltógazdálkodása. Egyik párttól sem várható meglepetés. Talán azért a választók egy része, főleg a fiatalok, harmadik erőt keres. Ezzel magyarázható egy radikális jobboldali párt, az Új Jobboldal választási sikere. Ez mondjuk csak viszonylagos siker, mert a győzelemtől nagyon messze vannak a 7-9 százalékukkal, viszont ez olyan szempontból mégis siker, hogy nemrég indultak a nulláról.
A baloldal továbbra sincs jó állapotban? Nem tudják megragadni a lehetőséget a visszatérésre?
Semmiképp. Ők legjobb esetben 15 százalékot kaphatnak. Ez nem Magyarország, a lengyelek nem tekintenek alternatívaként a posztkommunista baloldalra. Itt két jobboldali párt boxol. A többi csak statiszta.
