„Ennek fényében már érthető, hogy amikor itthon beindult a Paks-hiszti, a PO és Tusk köreiben voltak páran, akiknél megértő talajra hullhatott a Hungaroputyin-mítosz (amit mi már egy korábbi mémben próbáltunk kifigurázni még tavaly.) Ezért amikor a Népszabadság és a hazai balmédia kajánul hozza le a bazmegelő-faszozó lengyel atyafiak Orbán-bashingjét, tulajdonképpen nem tesz mást, minthogy felnagyítja azok hangját, akik a lengyel kormánypárton belül az ő nézeteiket képviselik. Ami annál is inkább érdekes, lévén a botrányt kirobbantó Wprost kb. a lengyel HVG és a Heti Válasz sajátos kombinációjának tekinthető, de alapvetően abban érdekelt, hogy a PO-t még inkább balra húzva-tolva lehetőleg a párt balszárnyát hozza helyzetbe, és a jobbszárnyat gyengítse.
Így a mostani botrány elsődleges célpontja az, hogy Tuskot lehetőleg végleg leszakítsa Orbánról, a Fideszről, valamint a többi, hozzá hasonló visegrádi jobboldali szövetségesekről, és a gazdasági-növekedési programok orbánitól eltérő csomagját fogadják el. Erről szól ugyanis a botrány érdemi, a lengyel politikai életet valóban meghatározó része. Orbán Putyin faszát szopja, az amcsi kapcsolatok szart se érnek, a MOL vezér az asszonnyal intézi el a perét témák csak helykitöltést szolgálnak, miközben főleg arról volt szó, hogy a pénzügyminiszter leváltásáért cserébe a központi bank támogatná a kormány intézkedéseit, titokban állampapírt venne, hogy stabilizálja a piacot, lesimítsa a kilengéseket, kiherélve ezzel a k-k-európai térségre játszó spekulációt. A gond az, hogy a lengyel jegybanknak tilos saját állampapírt vásárolni, és emiatt áll a bál. Gyakorlatilag a PO balszárnyának helyzetbe hozásáért, a jobbszárnyhoz köthető pénzügyminiszter beáldozásáért cserébe a lengyel központi bank tiltott állampapír-tranzakciókat ajánlott.