Elég, ha újabb lapáttal dobnak rá a kupacra

„A Tavares-jelentés volt az, ami Magyarországon az érdeklődés középpontjába helyezte az Európai Parlamentet. Ez a jelentés igen szerteágazó megállapításokat tartalmaz, a közös bennük, hogy a kormány mindegyiket visszautasította. Van-e olyan kritikai megállapítás, melynek van valami igazságmagva, melyet valamilyen szempontból még akkor is megfontolandónak érzett, ha politikailag nem érthetett vele egyet?

Vannak olyan állítások a jelentés terjedelmes szövegében, melyek bizonyos esetben elfogadhatók vagy jó tanácsként megszívlelhetők lettek volna, de a Tavares-jelentés kioktató, kettős mércét használó hangneme elfogadhatatlan volt számunkra. Ilyen stílusban Európában nem lehet beszélni. Mi sosem állítottuk azt, hogy mindent tudunk, és a mi megoldásaink a legtökéletesebbek. Ha emlékszik, világosan elmondtuk, hogy ha kiderül egy magyar jogszabályról, hogy nem passzol az uniós jogba, akkor azt készek vagyunk kijavítani. Erre jó példa a médiatörvény. Sőt, még néha olyankor, amikor úgy éreztük, hogy nincsen igazuk, akkor is engedtünk, mert nem ért meg annyit a vita.

Pont a médiatörvénynél derült ki, hogy nem sikerült orvosolni az összes aggályos részt.

De sikerült, a konfliktus messze nem ment el addig, ameddig a nyugati újságok szalagcímei, vagy az EP-ben elhangzó sommás vádaskodások alapján gondolni lehetett. Alapvetően technikai kérdésekben voltak vitáink, de az Európai Bizottság leült a kormánnyal, és mindenben megállapodott, a végén pedig lezárta a dossziét. Az, hogy XY a parlamentben mit mondott még utána az öncenzúráról és más jogi értelemben megfoghatatlan dolgokról, az egy másik kérdés. A médiatörvény ilyen értelemben sikertörténet, hiszen nekünk van egyedül olyan médiatörvényünk Európában, amin rajta van az Európai Bizottság pecsétje.

Idehaza a jogi természetű viták miatt a szocialista pártot hibáztatták, akiket a saját hazájuk elleni támadással vádoltak. Itt felmerül az a párhuzam, hogy a Fidesz képviselői 2006-ban a budapesti tüntetések oszlatásakor tapasztalt rendőri erőszak kapcsán ugyanúgy az Európai Parlamentben kerestek támogatást, mint most az MSZP. Annak idején önök a felszólalások mellett közmeghallgatást és fényképkiállítást is tartottak. Én nem látok nagy különbséget a hazai ügyek uniós szintre vitelében.

A kettő között pedig alapvető különbség van. Azt mi sohasem vitattuk, hogy az alapvető jogok a közös értékrendbe tartoznak, ezért az EU-nak igenis van velük dolga. Az elmúlt négy évben azonban senki nem bizonyította, hogy Magyarországon történtek volna konkrét jogsértések – a Klubrádió, ami az európai tudatban már úgy él, hogy be van tiltva, a valóságban egyetlen percre nem szüntette be az adását. Ezzel szemben a 2006. októberi eseményeknél bizonyíthatóan durva konkrét, az unió Alapjogi Chartájába ütköző emberi jogi jogsértések történtek. Tehát ha Magyarországon súlyos jogsértéseket tapasztalunk, és ezeket a jogsértéseket maga a kormány követi el saját állampolgárai sérelmére, akkor jogos, ha ezekről az unióban is tudnak. Mi a magyar polgárokat védtük egy minden kontrollját elvesztett hatalommal szemben; hozzáteszem: soha semmi olyan határozathoz nem adtuk a nevünket, amely Magyarországot elítélte volna.”