Egyszer úgyis bekopog majd az ajtón a dilemma a legtöbb művész számára: megalkuszik és besorol, vagyis túléli az ínséges időket, vagy ragaszkodik az elveihez, és akkor elmegy túlképzett pultosnak.
„Pedig hát »nagy lehetőség rejlik« az MMA-ban, mondja L. Simon, annak sokszínű tagságában. Csak kár, hogy ez a sokszínűség sehogyan sem akar átszivárogni a gyakorlatba, s amíg Fekete György regnálni fog, addig a művészi pluralizmus és szabadság csak az MMA-n kívül képzelhető el.Mert nem elég annak lenni, annak is kellene látszani, márpedig Feketéék nem sokat adnak a látszatra. De hát miért is adnának egy olyan országban, ahol a miniszterelnök rendelhet magának köztéri szobrot, megkerülve mindent és mindenkit, s még ki is elemezheti annak esztétikai vonzatait.
És akkor most ki-ki vérmérséklete szerint eldöntheti, hogy vajon mennyire fog majd »hatékonyan és olajozottan« működni az MMA keretében az a pénzosztó alap, amelyik »függetlenként« is keresztbe tud tenni a neki nem annyira tetsző alkotóknak. Hiszen a Kulturális Fesztiválok Kollégiuma még az önrészt sem ítélte meg azoknak, akik az Európai Bizottság kultúra programjának keretében nyertek pályázaton. Inkább vesszen az európai pénz, és vele a magyar presztízs. Meg a bizalom. Vajon Fekete György ennél megengedőbb lesz? Olajozottan és hatékonyan osztja majd ki a házi ideológia ketrecébe sehogy sem beférő alkotóknak a túlélőpénzt? Pedig az idő nekik dolgozik. Az általános kiéheztetés időszaka után egyszer úgyis bekopog majd az ajtón a dilemma a legtöbb művész számára: megalkuszik és besorol, vagyis túléli az ínséges időket, vagy ragaszkodik az elveihez, és akkor elmegy túlképzett pultosnak.”