„Az Oroszországhoz húzó enklávék furcsa bojkottja ráadásul nemhogy megakadályozni nem volt képes az országos választás sikerét, de gyakorlatilag megerősítette annak legitimitását azáltal, hogy minden illegitim eszközt igénybe vett. Vlagyimir Putyin jól látta, ez orosz szempontból csak hátrányos lehet, ám azt már nem tudta megakadályozni, hogy az általa felheccelt szeparatisták mégis keresztülvigyék akaratukat. (...)
Moszkva két szempontot vehetett figyelembe, amikor visszavonulót fújt az ukrán frontról (»gyakorlatozó« csapatait tényleg visszavonta az ukrán–orosz határról). Egyrészt kínai tárgyalásainak és az azokon megkötött megállapodásoknak a fényében valóban indokolt volt felülvizsgálni az eddigi politikát. Meglehet, Oroszországnak megéri lemondani Ukrajnáról, mely eddig a gőzerővel építgetett Eurázsiai Unió nélkülözhetetlen részének tűnt, ha cserében gazdasági és geostratégiai céljainak elérésében számíthat Peking asszisztenciájára. Putyin múlt heti sanghaji útja valóban sikeresnek mondható, még akkor is, ha néhány fontos kérdésben – így a földgáz árát illetően – ő kényszerült engedményre.