Kampánymédia

„A választás nem a kampányban dőlt el (bár azért a Simon- és a Rogán-ügy eltérő médiakezelése is megérne egy misét), hanem már sokkal előbb. A Fidesz–KDNP-t kiszolgáló, a politikai hírtermelésben monopolhelyzetű, négy évig kampányüzemmódban működő hírgyár egy olyan mesterséges valóságot közvetített, amelyben a kormány a lúzerekből és bűnözőkből álló ellenzék gáncsoskodása közepette érte el egyik fényes sikerét a másik után.

Ez a »közsajtó« elérte, hogy a felsőoktatás, az egészségügy vagy a munkahelyteremtés kudarcainak tapasztalatai nem álltak össze egységes képpé. Sokan vélhették azt, hogy csak azzal a területtel van probléma, ahol ők éppen szembesültek vele, de máshol minden rendben. A tipikus példa erre a jobboldali csodafegyver, az »elmúltnégyév« legnagyobb vívmánya, az ún. rezsicsökkentés. Hiába írta meg (többek között) a Népszabadság adatokkal alátámasztva, hogy a rezsi ma drágább, mint 2010 tavaszán, ilyen elemző, értékelő, a rendszerhazugságokat leleplező anyagok a tömegmédiába egyszer sem kerültek be.

Egy közepesen szabad sajtójú demokráciában ez a rendszer nagyjából 2012 végéig élt volna. A mi médiaviszonyaink között viszont a csapnivaló kormányzati teljesítmény ellenére is kapott egy újabb ciklust. Aki eddig nem hitt a média hatásában, most újragondolhatja az álláspontját, azon is eltöprengve: legyőzhető-e egy radikálpopulista hatalom a sajtó felszabadítása nélkül.”