Az ő életük a maguk teremtette politikai valóságshow része: ezért veszekedtek a gyerekkel, bujdostak a felelősségre vonás elől. Ezért aludtak 3 órát, virrasztottak 16-ot, adtak zsét a Cusinak, fizették le Kulcsárt, gyűrték maguk alá a titkosszolgálatokat, zsarolták el a Rendszerváltást, vállaltak be Duna gate-et, Tocsik-ügyet, »na és?« t, Kulcsárt, K&H-t, négyes metrót, löszfalba vájt alagutat, völgyhidat a Semmibe, Strabagos szatyrot, Nokiás dobozt, Tescos és Auchanos szatyrokat, Gyuszi taxist, Cusit, Gabit, Nellit, Ildit, Mónikát és mindenkit. Kádkövet, libát, altust, fortust, wallist, afrikai útlevelet, német bankszámlát, amerikai pénzt, francia becsületrendet, és mindent. Ez egy hihetetlen felépítmény, egy elképesztő hálózat, és nem lehet elhinni azt, hogy ennyi áldozatot, ennyi munkát hagynak simán veszendőbe menni. Ha én lennék MSZP-s, vagy mondjuk úgy baloldali politikus, bár való igaz, hogy nem bánkódnék azon, hogy a korrupcióval kipárnázott civil életben a tényleges éhhalál fogadna, de ezt a hálózatot csak úgy veszni hagyni egész biztos nem hagynám. Még akkor se, ha Attesz egy barom, Gordi alkalmatlan, Feri őrült, Gabi egy lúzer a PM-esek szájából meg már csak a vörös golyó hiányzik, hogy az Összefogásban elfoglalt hierarchiában megkapják a nekik való helyet.”