Állatkert mint vágóhíd

„De miért kellett elpusztítani múlt vasárnap Mariust, miért gyerekek előtt, és miért volt szükség arra, hogy nyilvánosan zsigereljék ki, majd húsa egy részét ragadozók elé vessék?

Mert az igazgató, vagy valaki más, hozott egy jóhiszemű, tudományos szempontból indokolható – mégis végtelenül ostoba – döntést. Marius elpusztítására azért volt szükség, hogy elkerüljék a beltenyészet kialakulását. A húsának nyilvános megetetését pedig azzal védték, hogy a látogatók tudományos ismeretanyagát akarták bővíteni. Ezért rendezték be a vágóhidat.

Állítólag túl sok hasonló géneket hordozó zsiráf van már az európai állatkerti szövetség fajmentő programjában. Mariusra tehát nincs szükség. Hiába jelentkezett több állatkert, hogy örömmel viszi ezt a zsiráfot a génjeivel együtt, nem adták. Gondolom, kiposztolták, meghirdették, rászerveztek, tehát ölni kellett. Eszükbe sem jutott az elkülönítés, a kasztrálás – mondjuk, a zsiráfherékből tényleg kevés oroszlán lakna jól. Show-műsort csináltak egy hülye döntésükből, nem volt merszük visszakozni, azt mondani, hogy bocsánat, tévedtünk. A harag pedig egyre nő ellenük.”