Régóta érett: magyar ember előtt tiszteleg Washington
A megemlékezés október 25-én volt a washingtoni Kossuth Házban.
Szegény Makovecz, hogy ezt már nem érhette meg. De nem baj, Melocco még itt van.
„Először, vegyül Gábriel arkangyalt, akinek legfontosabb kötődése a magyarokhoz, hogy egy időben taxivállalat volt róla elnevezve Budapesten, szakrálisan. Ő széttárt karokkal fog állni, ez azt szimbolizálja majd (szakrálisan) hogy hát kérem én nem tehetek semmiről, ez egy ilyen ország és kész. Őt fogja majd jól megtámadni a birodalmi sas. Namost a birodalmi sas, az azt jelképezi, hogy kérem szépen mi ugyan semmiről sem tehetünk, ezért most innen a főtérről szólunk be Európa vezető hatalmának, hátha megint rá lehet kenni mindent.
De ez csak a nyílt szimbolika, nem is igazán érdekes.
A magyar nemzet ugye köztudottan szakrálisan úgy lett, hogy Emese összefeküdt egy bizonytalan identitású (ám mindenképpen a sólyomalakúak rendjébe tartozó) ragadozó madárral. Logikus tehát, hogy a magyar nemzet szuverenitásának a végét ennek valahogy az ellentéte képezz, de sajnos a sólyomalakút nem lehetett megkerülni és mást kellett kitalálni. Vendégszereplőt hívtak hát, és mivel épp egyik közismerten homokos közéleti szereplő sem ért rá, szegény Gábriel arkangyalt szoborták oda, hogy testesítse meg Magyarországot amikor a Schwulfickeradler épp lecsap rá, és szakrális teremtésünk szakrális ellenpontjaként megpocsékolja szegény Magyarországot.”