Schiffer András: Az LMP bejut, és nem köt koalíciót

2009 májusában az Alternatívának azt nyilatkozta még az LMP szóvivőjeként, hogy „ha valamire szükségünk van, az az idealizmus”. Sokan viszont azt mondják manapság: „arra van szükségünk, hogy Orbán Viktor mihamarabb eltakarodjon”. Ön szerint mi az igazság?

Ha lehet, akkor még inkább igaz, mint 2009 májusában, hogy ha valamire szüksége van Magyarországnak, a magyar politikának, az az idealizmus. Az önmagában nem ideológia, hogy „Orbán Viktor takarodj”. Orbán Viktor pontosan addig fog hatalmon maradni, amíg nincsenek olyan ideák, amik elég vonzóak a magyar embereknek. Az, hogy Orbán hatalmon van, az, hogy kétharmados többséget szerzett, és az, hogy a kétharmados többség birtokában odáig merészkedett a határok feszegetésében, ameddig, az egyenes következménye a megelőző évtizedeknek. Orbán Viktort pontosan a magyar politikának a sivársága, ötlettelensége, az ideák tökéletes hiánya hozta ilyen helyzetbe. Van egy ellenzéki tábor, amelyiknek a mondanivalója az ország számára annyi, hogy „Orbán takarodj”. Az LMP ennél azért többet szeretne. Ez a húsz-huszonöt sivár esztendő pontosan arról szólt, hogy a politikai elit le akarta szoktatni a magyar választót arról, hogy ideákat fogalmazzon meg, vagy ideák között keresgéljen.

2009-ben nem nagyon akart válaszolni arra a kérdésre, hogy bal-, vagy jobboldali érzelmű-e, akár magyar, akár univerzális kontextusban értelmezve ezt a két fogalmat. Most minek vallaná magát?

Én magamat el tudom helyezni, ezzel nincs hiba. Történeti-univerzális értelemben én mindig is baloldalinak tartottam magam. Az a felosztás, ami Kelet-Közép Európában, tehát a volt államszocialista országokban arról szól, hogy a pártállami utóvédekhez, emlékekhez kit milyen közelség vagy éppen távolság fűz vagy taszít; ebben a bal-jobb felosztási rendszerben mi nem kívánjuk az LMP-t elhelyezni. Inkább azt szeretnénk, ha a magyar politika kiszállna a történelemkönyvekből és arról szólna, hogy milyen ideákat tud megfogalmazni a 21. századi Magyarországra.

Hogy áll a piros NAV-mappa? Gyűlnek a szocialista aláírások?

Nagyon reméljük, hogy hétfőre meglesz a 78 aláírás. [Meglett – a szerk.]

De ha meglesz, akkor még a parlament is szavazni fog róla, nem?

Az alkotmányügyi bizottságban mindenképpen lesz egy döntés erről.

Megvan rá az esély, hogy a fideszes többség azt mondja, nem kér ebből a vizsgálóbizottságból.

Megvan, de nagyon remélem, a Fidesz nem kívánja magára húzni az ódiumát annak, hogy menekül a feltárás elől.

Horváth András lassan egy hónapja állt elő történetével, de a publikum még mindig csak a módszert ismeri, sok bizonyítékot nem láttunk. Önnek többet mutatott Horváth András?

Nem, az ugye már az adótitok kategóriája. Viszont úgy tudom, hogy vannak konkrét bizonyítékai és azokat az ügyészség rendelkezésére is bocsátotta.

Mit tudna vizsgálni a bizottság?

Egy parlamenti vizsgálóbizottság nem veheti át a nyomozóhatóság szerepét. A nyomozóhatóság büntetőügyekben nyomoz, a parlamentnek meg az a dolga, hogy megvizsgálja: a kormányzati döntések, illetve mulasztások, az adóhatóság átalakítása lehetővé tették-e ilyen léptékű visszaélések sorozatos előfordulását. A másik, amit szeretnénk szemügyre venni: a stratégiai partnerségi megállapodások tárgyalásánál a kormány mennyire vizsgálta azt, hogy a potenciális stratégiai partnerek az elvárt adómennyiséget befizették-e az államkasszába.

Ön nem tartja aggályosnak a Jobbikkal való együttműködést, mint az MSZP és a DK?

Egyrészt én ezt nem veszem együttműködésnek, mert mi 385 parlamenti képviselőt szólítottunk meg. Ezek közé a magyar választók beszavazták a Jobbik parlamenti képviselőit is, pont. Én magam mutattam fel napirend előtt egy ívet, ahol ott szerepel egy helyen jobbikos és szocialista képviselők aláírása. Én ezt egy műbalhénak tartom, a szocialista párt 2010 májusától számtalan alkalommal írt együtt alá különböző kezdeményezéseket a Jobbikkal. Azt gondolom, hogy amikor egy ilyen mérvű botrányról van szó, ahol ezermilliárdos tételekről beszélünk, akkor nem az a dolgom, hogy azt nézzem, kivel együtt írok alá. Azt nézem, hogy minél előbb tiszta képet kapjunk erről a botránysorozatról, és arról, hogy a Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán-kormányok mennyire jártak el gondos gazdaként.

Cinikus leszek: a közvélemény eddig eléggé egyhangúan fogadta Horváth András leleplezését. Megéri egy pártnak a választások előtt foglalkoznia ezzel a láthatóan nehezen megfogható témával?

Szerintem az a dolgunk, hogy olyan ügyekkel foglalkozzunk, amelyek láthatóan kellemetlenek az elmúlt huszonöt év politikai elitjének. Akkor, amikor a paksi atomerőmű-bővítés dolgáról beszélünk, akkor is tisztában vagyunk azzal, hogy egy teljes médiakaranténnal kerülünk szembe; viszont egyszerűen küldetésünk az, hogy ilyen ügyeket kitegyünk az asztalra.

Van az LMP-nek egy másik ilyen témája is: ez az ügynökügy.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy önmagában az állambiztonsági akták nyilvánosságának a kérdése nem egy milliókat megmozgató kérdés. Másfelől viszont van egy több százezres választói csoport, amely számára ez egy igenis fontos, szimbolikus ügy, és erről folyamatosan kapunk is visszajelzéseket. Vannak olyan ügyek és témák, melyekkel a foglalkozás nem szavazatmaximalizálási, hanem erkölcsi kérdés. Az ügynökügyből nem mi csináltunk ügyet, hanem a Fidesz-KDNP azzal, hogy – szembemenve a korábbi állításaival és antikommunista szólamaival – megpróbálja szőnyeg alá söpörni. Persze pontosan tudjuk, hogy ennek hol van a helye egy kampányban: nyilván az óriásplakátokon nem az állambiztonsági aktákkal fogunk előrenyomulni; viszont azt is világosan jeleznünk kell az állampolgárok felé, hogy ez az a párt, amely sem a múltat, sem a jelent nem hagyja szőnyeg alá söpörni.

A napokban tárgyalta a ház a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról szóló törvényjavaslatot. Egyáltalán nem tartja előrelépésnek a testület felállítását?

Elég nehéz ezt egy lineáris skálán megmérni, hogy most előrelépés, hátralépés vagy stagnálás. Természetesen ennek van olyan vonatkozása, amely elsősorban a kutatók számára jelent előrelépést, mert talán a vesztes perekkel kapcsolatos fenyegetettség kisebb lesz. Talán. A kormány viszont úgy csinál, mintha nem értené, hogy az LMP – és a többi ellenzéki párt is egyébként – főszabályként azt követeli: valamennyi állambiztonsági akta legyen bármely állampolgár számára hozzáférhető. Mindenkinek joga van tudni azt, hogy például a rendszerváltó politikai erőkbe, a privatizáció folyamataiba, a média átalakulásába hogyan épültek be ezek a volt spionok. Jogunk van tudni azt is, hogy milyen mechanizmusok jellemezték a régi állambiztonsági hálózatokat; és ez nem pusztán a múlt, hanem az ügy rendezetlensége miatt a jelen a feltárását is jelenti. Szeretnénk elkerülni viszont azt, amit a Fidesz-KDNP láthatóan nem óhajt elkerülni, hogy politikai motivációktól vezérelve lehessen adott esetben előhúzogatni aktákat. Az LMP előírná – a Fidesz viszont úgy tűnik, megspórolná – a NEB-nek, hogy meghatározott időn belül a nemzeti kerekasztal-tárgyalások résztvevőiről, illetve a ‘90 utáni politikai elit valamennyi szereplőjéről készítsenek profilt. Ez válasz volt arra a fideszes aggodalomra, hogy majd egyes kutatók fogják az adattengerben összerakosgatni a mozaikokat saját politikai szimpátiáik szerint. Erre mondtuk azt, hogy nosza, állítsatok fel egy bizottságot, de ennek a bizottságnak nem az a dolga, hogy monopolizálja a tudást, hiszen a tudás mindenkié. A diktatúra titkai nem lehetnek egy demokrácia titkai.

És ott van minden ezekben az aktákban? Úgy értem, hogy akik igazán jó helyen voltak az elmúlt huszonöt évben, azok eltüntethették a nyomaikat.

Szerintem megvannak ezek az adatok. Ez egy mese. Nyilván vettek ki aktákat, de még a ‘94-es kormányváltás után többé-kevésbé intakt módon ez az iratmennyiség megvolt, illetve a mágnesszalagok is megvannak. A mágnesszalagokról nem lett törölve semmi.

A teljes nyilvánosság nem csak újra feltépné a huszadik század sebeit? Szükség van erre?

Ma már ezen túl vagyunk. Nekem nincs is olyan illúzióm, hogy ez hatalmas katarzist okozna. Ez így lett volna '90-ben. Viszont egy dolgot lássunk világosan: a mai napig működhetnek olyan érdekszövetségek akár a gazdasági, akár a politikai életben, amelyek visszanyúlnak a rendszerváltás előtti időszakra. Egész egyszerűen addig rohad a magyar politika, amíg ezekben nem látunk tisztán. Addig az összeesküvés-elméletek fognak szabadon tenyészni.

Sokan azt mondják, hogy az LMP kevésbé kedveli az ún. „demokratikus ellenzéki” pártokat, mint a Fideszt. Ángyán Józseffel folyamatos az együttműködés, a múlt héten pedig a szintén ex-fideszes Hadházy Ákos jelentette be, hogy LMP-s színekben politizál tovább, még ha nem is lépett be a pártba. Jobbra tolódik az LMP?

Az LMP nem csak hogy pontosan tisztában van azzal, hogy milyen rombolást végzett mind a demokratikus intézményrendszerben, mind a társadalompolitikában a Fidesz, hanem szerintem mi voltunk a leghangosabbak a közjogi rombolást illetően. Nem gondolom, hogy nekem kéne igazoló jelentéseket írnom mondjuk Gyurcsány Ferenc, vagy Bajnai Gordon irányába. Maradjunk abban, hogy az LMP első parlamenti ciklusában a legnagyobb teljesítményt tolta ki magából az alkotmányos intézmények védelme érdekében. Nem beszélve arról, hogy az LMP egész felfogásával homlokegyenest ellentétes egy olyan centralizációs politika, amit Orbán Viktor művel az elmúlt három évben. Egyébként ebben a közép-európai dimenzióban nem tudom értelmezni a jobb és bal kérdését. Az én személyes skálám, vagy egy univerzális-történeti mérce szerint Ángyán József és amit képvisel, az baloldali. Amit a Gyurcsány-Bajnai kormányok képviseltek, az meg jobboldali.

Ángyán és Hadházy egyébként nem az ancien régime hajótöröttjei?

Nyilván nekünk az egy hosszú gondolkodási folyamat volt, hogy eljussunk oda, hogy Hadházy Ákossal szövetséget kötünk. Viszont azt látni kell, hogy ő egy helyi politikus volt. Helyi szinten voltak 2010-ben is olyanok, akik más pártban politizáltak korábban. Ebben tehát semmiféle újdonság nincsen. Ángyán Józsefet pedig abszolút nem tekintem az ancien régime hajótöröttjének. Ángyán József egyrészt nem lépett be soha egyetlen pártba se, harcostársunk volt a Védegyletben és a gazdademonstrációk idején 2005 februárjában. Ezt követően, 2006-ban kérte fel Orbán Viktor, csalárd módon, hogy azt a politikát, amit ő a Védegyletben, illetve a gazdademonstrációk idején képviselt a családi gazdaságok, a kisbirtok, az emberléptékű gazdálkodás érdekében, azt képviselje tovább a Fideszben. Itt egyszerűen annyi történt, hogy Ángyán Józsefet a Fidesz, vagy Orbán Viktor személyesen palira vette. Ettől Ángyán Józsefnek semmi köze nem volt az ancien régime-hez.

Balra mindenesetre nem tolódnak. A párt kongresszusa a 4K!-s szövetségi ajánlatot is visszautasította, csakúgy, mint Bajnaiét az év elején. Nem egy barátkozós párt ez az LMP.

Ez egy totális félreértés. Mi aztán vissza nem utasítottuk.

Úgy hallottam, volt egy tárgyalás…

Rosszul. Mi elkezdtünk tárgyalni a 4K!-val. Ők közölték előre, hogy őket egyetlen dolog érdekli, a választási párt létrehozása. Az LMP kongresszusa erre úgy reagált, hogy 80%-os többséggel a „választási párt”-formulát elvetette, de ugyanekkora aránnyal igent mondott arra, hogy szeretnénk választási szövetséget a 4K!-val. A 4K!-sok viszont kizárólag a választási pártot tartották volna elfogadható formának, és mivel mi erre nemet mondtunk, innentől kezdve részükről lett visszautasítva a másik típusú együttműködés az LMP-vel. Ez az igaz történet.

Fel tudott állni a pártszervezet a PM-esek távozása után? Kész a kampányra az LMP szervezete?

Szerintem januárra készen lesz.

Nagy érvágás volt a pártszakadás?

Budapesten igen, ezt mára reparáltuk, meg Pest megye egy részében, Vác környékén. Egyébként a megyei szervezeteinket különösebben nem érintette. Egyetlen dolog érintette viszont, és ezt becsülettel meg kell vallani: a megelőző másfél-két évben nem építkezés folyt, hanem a belső háborúság bénította a pártszervezést.

A 4K! egyébként elkezdte a kampányt, nemrég jöttek ki a dózsás arculattal meg a marihuána-legalizációs javaslattal. Mi várható az LMP-nél?

Folyamatosan lépünk elő, ma lesz például egy óriásplakát-bemutatónk [Ez megtörtént időközben – a szerk.]. Az LMP helyzetében nem a hosszú vágta a szerencsés, hasonló dinamikájú kampányra készülünk, mint a 2010-es volt. Nekünk az utolsó egy-két hónapra kell koncentrálni. Én nem vagyok kampányguru. Úgy vagyok vele, az emberek nem arra kíváncsiak, hogy a politikusok a kommunikációról meg a kampányról mit gondolnak; hanem arra, hogy mit gondolnak az ő életükről, mit akarnak csinálni a választói felhatalmazás birtokában. Egy dolog biztos: az LMP, sőt megkockáztatom, a magyar emberek számára a 2014-es választások tétje az: megmarad-e a remény Magyarországon arra, hogy ezt az országot lehet oligarchák, nagytőkések nélkül kormányozni, fennmarad-e a remény arra, hogy a politikát ki lehet ragadni az oligarchák fogságából, vissza lehet-e szerezni az illetékességünket a közügyek intézésére. Az LMP a garancia arra, hogy fennmaradjon a remény: meg lehet szabadulnunk az elmúlt negyedszázad politikai elitjétől.

Várható ismertebb nevek bekapcsolódása az LMP kampányába?

Ez folyamatosan várható lesz.

Például?

Amikor valakivel megállapodunk majd, akkor ki is lépünk a nyilvánosság elé.

Azt mondta nem is olyan rég, hogy „nem muszáj politikusnak lenni”. Csak egy tényt állapított meg, vagy számol azzal, hogy az LMP nem jut be a parlamentbe?

Félreértett. Ezzel nem számolok. Az LMP bejut, mert ez az ország érdeke. Ma az LMP lehet a garancia arra Magyarországon, hogy ne különböző gazdasági érdekcsoportok intézzék a fejünk fölött a saját életünket helyettünk. Viszont azt halálosan komolyan gondoltam 2008-09-ben is, meg most is, hogy nem kötelező hivatásos politikusnak lenni. Amiatt nincs értelme kampányolni meg jelöltnek lenni, mert az egy baromi kényelmes dolog, hogy az embernek a névjegykártyáján ott van: országgyűlési képviselő és ezzel kiváltságok járnak. Addig van értelme egyáltalán politikusnak lenni, amíg az ember az eredmény reményében tudja képviselni azokat a célokat, amiért egyébként a választói bizalmát kérte. A politika soha nem lehet egzisztenciális kérdés. Mindenki gondoskodjon arról, hogy legyen rendes szakmája. Itt nem arról van szó, hogy nem jut be a párt, és akkor én kénytelen leszek visszamenni. Én nem erről beszéltem. Például egy MSZP vagy Fidesz kiesése sajnos nem realitás. De ettől még bőven lehet úgy, hogy tisztességes politikus ezekben a pártokban is úgy gondolja, nem tudja a saját elveit tovább érvényesíteni. Akkor viszont ki kell szállni. Ennyi. Én erre mondtam azt tavaly novemberben, hogy ha történetesen az LMP-n belül úgy fordult volna a szerencse vagy a szerencsétlenség, hogy a többség akarata alapján ebbe a neoliberális trójai falóba be kell szuszakolni az LMP-t is, akkor én mindenféle botránykeltés meg platformszervezés nélkül fogom, leadom a mandátumomat és visszamegyek újjáépíteni az ügyvédi irodámat. Szerintem ez ilyen baromi egyszerű.

Készül egyébként kormányzásra az LMP?

Erre kétféle válaszom van. Az egyik, hogy aki ringbe száll, az akkor kérheti a választóktól a bizalmat, ha azt is el tudja mondani: a kellő felhatalmazás birtokában mit kíván kezdeni az országgal. Szerintem ez egy lelkiismereti kötelesség. A másik meg a realitás. Annak a realitása, hogy az LMP megnyeri a választásokat, csekély. Viszont annak a realitása is csekély, hogy koalíciós kényszer alakulna ki a 2014-es választások után. Az LMP nem számol azzal, hogy 2014-ben kormányra kerülne. Mi kizárólag kellő felhatalmazás birtokában tudjuk elképzelni az LMP kormányzati szerepvállalását. Nem kívánunk segédkezet nyújtani sem a Fidesznek a hatalmon maradásához, sem a 2010 előtti időszak alakjainak visszatéréséhez.

Tehát az LMP nem fog részt venni semmiféle koalíciós kormányzásban.

Ez így van. Kellő felhatalmazás híján ellenzékben kell maradnunk.

Ha mégis kormányra kerülnének, mivel kezdenék a kormányzást?

Először is végre kell hajtanunk egy korrupció-ellenes programot, ami kirángatja az oligarchák kezéből ezt az országot. Például a különböző állami-önkormányzati pályázatok esetén valamennyi dokumentációt a beadási határidővel egyidejűleg, azonnal nyilvánossá tennénk. Másrészt az adórendszer megváltoztatásával a feje tetejéről végre a talpára kéne állítani az ország gazdaság- és fejlesztéspolitikáját. Szeretnénk véget venni annak a 25 éves vergődésnek, aminek a közös nevezője az, hogy hogyan lehet az olcsó, de képzetlen magyar munkaerőt a betelepülő külföldi tőkével – és nyilván a mindenkori kormányok házi oligarcháival – összeházasítani. Mi a közösségi gazdaságfejlesztésre, zöldberuházásokra fordítanánk több pénzt, másrészt az oktatásba ruháznánk be.

És a Fidesz által átalakított intézményi környezettel mit kezdenének?

Tavaly meghirdettük a jogállamiság helyreállításának programját. Nem alkotmányjogi vekengésről van szó, hanem a magyar emberek mindennapi biztonságérzetéről. Ma – a szó tartalmi értelmében – Magyarországnak nincsen alkotmánya. Éppen ezért előbb-utóbb egy az állampolgárok részvételén alapuló népi alkotmányozásra lesz szükség. Ha az alkotmányos ellenzék egyszerű többséghez jut, akkor is mindent el kell követni, hogy néhány sarkalatos közjogi kérdésben jöjjön létre egy kétharmados egyetértés, tehát amennyire lehet, állítsuk helyre a jogállamot. Ez nem a mindenkori kormánynak az érdeke, hanem a magyar embereknek.

Mit üzen a fiataloknak az LMP? Mondjuk az elvándorlóknak?

Nem szeretnénk, hogy Magyarország egy unokák nélküli ország legyen. Ez a szerzett jogok védelme és a visszaható hatályú jogalkotás tilalma mellett azt is jelenti, hogy véget vetnénk annak, hogy teljesen áttekinthetetlen módon lehet az alapvető gazdasági szabályokat változtatni. Az adórendszert is egyszerűsítenénk. Egy olyan kiszámítható környezetet szeretnénk teremteni, hogy megérje itthon maradni, és itthon befektetni fiataloknak, úgy, ahogy erre a '90-es évek második felében már volt példa. Szeretnénk, ha újraéledne az a világ, amikor fiatalok megpróbálják a kreativitásukat itt kiélni és megvalósítani.

Mintha a kormány is valami ilyesfélével próbálkozna.

Egy kiszámíthatatlan jogszabályi környezetben, ahol soha nem lehet tudni, hogy az állam hogy csap le rád, ahol nem hogy söralátéten nem fér el az adóbevallás, de pont az induló kisvállalkozásoknak horribilis összegeket kell jogi meg pénzügyi tanácsadókra, könyvelőkre elkölteni. Egy olyan országban, ahol 2009, tehát Bajnai Gordon országlása óta folyamatosan brutális mértékű pénzkivonás történik a felsőoktatásból, ott ez illúzió.

A Véleményvezér szerint hiányzik az LMP-ből egy velős, háromszavas üzenet. Mi lehet az a három szó azon kívül, hogy „lehet”, „más”, és „politika”?

A remény, a tisztesség és az életminőség.