„Bajnai tartalmi kérdéseket megkerülő kampányszövegei végül, mindent összevetve az elmélet szintjén nem okoztak lényegi hiányt: a jogi és politikai vonatkozásokat a műsor egésze kiválóan bevilágította. Az Egyenes beszéd aznap teljes kört futott be a téma feldolgozásában: volt szakértő meghívottja a jogi vonatkozásokhoz (Hack Péter), és volt a politikaiakhoz-erkölcsiekhez (Magyar Bálint). Így a néző – már amelyik koncentráltan és célra törően végigülte az interjúkat – a lehetőségekhez képest teljes képet kapott az egész problémahalomról.
Csakhogy a néző nem pusztán elméleti konklúziókért, hanem a politikai erőviszonyok felméréséért is figyel egy ilyen műsort. És ez utóbbit illetően ahhoz a – sokak számára fájdalmas – megállapításhoz juthatott, hogy a pénzügyi kérdésekben kiváló diagnosztának, miniszterelnökként jó problémamegoldónak bizonyuló Bajnai most politikusként úgy nullázta le magát, ahogyan azt mostanában egyébként is egyre sűrűbben teszi.
Így aztán a szóban forgó erőviszonyokról beszélni sem érdemes. Amiből pedig sajnálatos módon az a nagyon is gyakorlatias tanulság következik, hogy ha valamit, a NAV-ügyet az életben nem fogjuk tisztázva látni. Ahogy az összes többi, zsebünket is leszívó kérdés szintén mind megmarad a rosszabbnál rosszabb, tisztán hatalomcentrikus pártpolitikák belterjes ügyeinek. Hosszú évtizedekre elásva annak még a reményét is, hogy a többpártrendszer ne a politikai sarlatánság színes kavalkádját, hanem a szabadság és produktivitás rendszerét jelentse Magyarországon.”