A pénzügyi kérdésekben kiváló diagnosztának, miniszterelnökként jó problémamegoldónak bizonyuló Bajnai most politikusként úgy nullázta le magát, ahogyan azt mostanában egyébként is egyre sűrűbben teszi.
„Bajnai tartalmi kérdéseket megkerülő kampányszövegei végül, mindent összevetve az elmélet szintjén nem okoztak lényegi hiányt: a jogi és politikai vonatkozásokat a műsor egésze kiválóan bevilágította. Az Egyenes beszéd aznap teljes kört futott be a téma feldolgozásában: volt szakértő meghívottja a jogi vonatkozásokhoz (Hack Péter), és volt a politikaiakhoz-erkölcsiekhez (Magyar Bálint). Így a néző – már amelyik koncentráltan és célra törően végigülte az interjúkat – a lehetőségekhez képest teljes képet kapott az egész problémahalomról.
Csakhogy a néző nem pusztán elméleti konklúziókért, hanem a politikai erőviszonyok felméréséért is figyel egy ilyen műsort. És ez utóbbit illetően ahhoz a – sokak számára fájdalmas – megállapításhoz juthatott, hogy a pénzügyi kérdésekben kiváló diagnosztának, miniszterelnökként jó problémamegoldónak bizonyuló Bajnai most politikusként úgy nullázta le magát, ahogyan azt mostanában egyébként is egyre sűrűbben teszi.
Így aztán a szóban forgó erőviszonyokról beszélni sem érdemes. Amiből pedig sajnálatos módon az a nagyon is gyakorlatias tanulság következik, hogy ha valamit, a NAV-ügyet az életben nem fogjuk tisztázva látni. Ahogy az összes többi, zsebünket is leszívó kérdés szintén mind megmarad a rosszabbnál rosszabb, tisztán hatalomcentrikus pártpolitikák belterjes ügyeinek. Hosszú évtizedekre elásva annak még a reményét is, hogy a többpártrendszer ne a politikai sarlatánság színes kavalkádját, hanem a szabadság és produktivitás rendszerét jelentse Magyarországon.”